Nem is tudják, milyen karácsonyi meglepetést nyújtott a legszegényebb embereknek a kormány egyik udvari politológusának tartott elemző! Ám azt aligha tennék a fa alá. Azt találta üzenni az interneten, hogy a karácsonyi ételosztás nem volt más, mint liberális beetetés, amit úgy is lehet érteni, hogy a végeláthatatlan sorok az egy tál ételért tulajdonképpen ellenzéki megmozdulás lehetett. Ugyanis, szerinte mindig voltak szegények és mindig is lesznek, ezért nem halat, hanem hálót kell adni nekik, mint teszi azt a jelenlegi kormány. Az üzenet világos: a szegények tehetnek róla, hogy szegények, mert nem illeszkednek bele a "munka alapú" társadalomba. Ezért csak a háló segíthet rajtuk, amit egyébként, valljuk meg, nincs is erejük kivetni és számukra nincs is hová.
De kezdjük az elején!
A liberálisnak nemigen mondható Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének legújabb felmérése szerint Magyarországon a szegénység folyamatosan nő, vagyis nemcsak mindig is lesznek szegények, hanem egyre többen is. 2009 és 2013 között a súlyosan szegények aránya 20,3 százalékról 26,8 százalékra nőtt. Ez az arány uniós átlagban 9,6, Szlovákiában 10,2, Lengyelországban 11,9 százalék. Ugyancsak nőtt a szegénységnek és a társadalmi kirekesztésnek kitettek száma a 2009-es 29,6 százalékról 33,5 százalékra. Ami még szomorúbb, a 7 év alatti gyerekek 42,4 százaléka él szegénységben! E problémával pedig úgy foglalkozik az állam, hogy a Központi Statisztikai Hivatal az idén nem is publikált szegénységi adatokat. Ezt kívánta pótolni az MTA, megállapítva azt is, hogy a szegénység növekedése kapcsolatban állt néhány olyan intézkedéssel, mint a munkanélküli segély, és általában a segélyek radikális csökkentése. Ráadásul a szegényeknek halászhálót nyújtó kormány most éppen elkezdi kivezetni a közmunkát a kevés munkahellyel rendelkező térségekben is, ezért nem emeli a versenyszférához hasonlóan a közmunkások bérét.
Másodszor: Egy politológus nem lehet olyan részrehajlóan rosszhiszemű, hogy kormány iránti hűségét kimutatva, (mely kormány egyébként 10 ezer forintokat küldött karácsonyra a nyugdíjasoknak) politikai motivációkat tételezzen fel önkéntesek ezreinek áldozatvállalásáról, amivel kis örömet kívántak nyújtani a rászorulóknak. Különösen karácsony, a szeretet ünnepe alkalmából. Sokan hisznek abban, és jó is, hogy sokan, amit Ferenc pápa mondott egy legutóbbi szentmiséjén: "Az egyedüli mód arra, hogy úgy szeressünk, ahogyan Jézus, ha kilépünk saját önzésünkből és mások szolgálatára sietünk. Ez pedig azért van, mert a keresztény szeretet mindig konkrét. A szegények az egyház kincse. Miért, mert Krisztus szenvedő teste ők." Ugyan így, csak tiszteletet érdemelnek azok is, akik pusztán társadalmi felelősségérzetből segítettek azon a napon a nélkülözőkön.
Harmadszor: egy politológusnak gondosabban kell kiválasztania, hogy milyen ügy prokátorává kíván válni.