Ismét napirenden nálunk a sajtószabadság ügye. Nem először. Lássuk csak, hogyan érvényesült a két világhá-ború közötti Magyarországon ez a legalapvetőbb szabadságjog. Szándékosan Gömbös Gyula kormányzását (1932 október 1 - 1936 október 6), emelem ki, mint amely már a parlamentáris viszonyok között is éles fordulatot tudott tenni a sajtószabadság radikális korlátozása terén. Gömbös vezérkari tiszt volt az első világháborúban, de még 1918 végén sem akarta feladni a háborúzást, tevékenyen támogatta Horthy hatalomra jutását, de szembeszállt Bethlennel a konszolidáció, a Népszövetséghez való csatlakozás ügyében. Már korán kapcsolatot tartott a német szélsőjobboldallal, kormányra kerülve elsőként vizitelt Hitlernél Berlinben, majd az általa véghezvitt intézkedések nagyban befolyásolták a későbbi eseményeket és a szerepvállalást a második világháborúban.
Gömbös Álmoskönyve
Az 1919 és 1944 közötti időszak a sajtószabadság hol keményebb, hol némiképp enyhülő , ám állandó korlátozásának folyamata volt. Bethlen István kormánya, miközben számos vonatkozásban eredményesen normalizálta a társadalmi viszonyokat, ám éppen a politikájának fókuszába állított sajtóviszonyok terén igencsak szerény eredményeket ért el. Ám Gömbös Gyula kormányának ez is sok volt. Mivel a korábbi bő egy évtized mérsékelt politikájával szemben egy radikális vezérelvű kormányzás programjának, az "öncélú nemzeti állam" tervszerű és szisztematikus megvalósítására tett kísérletet, a "lelkek feletti diktatúra" kiépítésére is törekedett, abból kiindulva, hogy a magyar nemzet új történelmi korszakának megteremtésében, a társadalom totális (centrális) megszervezésében, s ellenőrzésében hangsúlyos szerep jut egy új, hatékonyabb sajtópolitikának. Ez tovább rontotta a sajtószabadság helyzetét, ő lett az első magyar miniszterelnök, akinek a kormányzása egyenesen a sajtó megrendszabályozásával lépett fel.. Ez a programja központi helyet kapott a terveit összefoglaló Nemzeti Munkatervében, amelyet kritikusai csak Álmoskönyvnek neveztek. Gömbös sajtópolitikájának újdonsága az volt, hogy a politikai vita, a nyilvánosság tervszerű és totális szellemi elfoglalására törekedett a korábbi hagyományosan adminisztratív kormányzati eszközrendszer helyett - emeli ki Klein Tamás Adalékok a Horthy-korszak sajtórendészeti szabályozásához című tanulmányában.
Lapbetiltások sora
A tanulmány képet ad arról, hogy Gömbös jelszavai (hatalommal szembeni lojalitás, a keresztény jobboldali politika nagy célkitűzései stb.) igen prózai intézkedéseket takartak: például saját kezében központosította a Bethlen által létrehozott sajtódotációs eszközöket, az ellenzéki orgánumokkal szemben a tervszerű kivéreztetés taktikáját alkalmazta, ellenben a kormányhoz hű lapokat állami megrendelésekkel, havi apanázzsal igyekezett versenyelőnyhöz juttatni, és ezt nyíltan vállalta is. Megkezdte az un. "Gömbös-újságok" megszervezését, igen fontosnak tartotta a vidéki lapokat, tekintve, hogy ismerték azok elterjedtségét a helyi lakosság körében, terve volt egy, az ország egész területét lefedő, decentralizált vidéki laphálózat létrehozása. Kormányzása első hónapjában betiltotta a Népszavát nyolc napra "amit figyelmeztetésnek szántam" - mondta. 1934-ben még a kormánybarát Magyarság című lapot is betiltotta, mert állítólag megsértette az ország külpolitika érdekeit. "Ez csak arra volt jó, hogy a letört sajtó a kormány kezes bárányává váljon és hogy sajtónk gleichschaltolása által a kormány befelé mindent merő, kifelé viszont mindenben meghátráló diktatúrának adjon utat." - tett szemrehányást egy konzervatív ellenzéki képviselő. Ezután a Reggelt is betiltották, mivel leközölte a képviselő felszólalását.
A rádió "elfoglalása"
Az ellenzéki lapokkal szembeni offenzívában a helyi közigazgatás, különösen a főszolgabírók és a rendőrhatóság közegei számos esetben nyújtottak segítő kezet, még olyan , a kormányzat által engedélyezett lapok vegzálásához is, amit egy ízben a belügyminiszter is szóvá tett.- említi meg a tanulmány. 1935-ben az előrehozott választásokon ismét győztes Gömbös már egyenesen előírta a kormányzati képviselőknek az ad-hoc és permanens agitációs propaganda munkát. Tervezte egy professzionális agitációs szervezet létrehozását is. Először hangsúlyozták a műsorszolgáltatás, a rádió politikai célú felhasználásának lehetőségeit. Maga Bethlen István is tiltakozott a Gömbös-kormány sajtópolitikája ellen, amikor az sajtóreformot készült bevezetni, megkérdezte a parlamentben: "...a tervezet fenntartja-e a bírálatnak és a szabad gondolat közlésének szabadságát". Az ellenzék kifejezte: sajtótörvényt másként, mint kossuthi szellemben a "gondolatszabadság jegyében" elképzelni nem tudják. Klein Tamás megállapítja :" A sajtóviszonyok tervbe vett újraszabályozásának egyre türelmetlenebb sürgetésében a kormány részéről döntő mozzanat lehetett, hogy érzékelhetően kezdett megbukni a totális államszervezés kísérlete." Vagyis a sajtó megregulázása nem az erő, hanem a gyengeség jele volt. Ám volt aki megvalósítsa Gömbös Álmoskönyvét a sajtóban: a Darányi és az Imrédi kormány
