Már Svejk is megmondta...

2017. április 08. 18:36 - Komornik Ferenc

Bizony, csak meg kell cimkézni a mondatait néhány mai közkeletű kommunikációs fogalommal.

A tények és a vélemények

Amikor Bertschneider, az államrendőrség civilruhás detektívje a Kehelyben áldozatára várva, a falra mutatva megemlíti Palivec úrnak, a vendéglősnek, hogy azelőtt ott fenn a császár őfelségének a képe lógott - éppen ott, ahol most a tükör lóg, - az egyébként politikai ügyekben nagyon óvatos Palivec úr azt a tényt találja ismertetni, hogy: "Jól tetszik emlékezni, ott lógott, de leszarták a legyek, hát fölraktam a padlásra". Erre Breitschneider detektív letartóztatja a szerencsétlen vendéglőst, mondván, "majd bent kiverik a fejéből az ilyen dolgokat".

Karaktergyilkosság

Amikor Svejk rabtársa azon kesereg, hogy a randalírozás vádjával vége lett a jó hírének, a derék katona így vigasztalja: "Tönkretett és megsemmisített hírnévvel legalább tízszer annyi ember van a világon, mint ahánynak makulátlan a jó híre. Nem számít semmit, az egész olyan kicsiség".

Parlament

Egy kocsmáról szólván: "Ott mindenki azt mondhatta, amit akart és ami éppen a nyelvére jött neki, akárcsak a parlamentben".

Szolidaritás

Svejk: "Ha mindenki csak jót akarna a másiknak, már rég agyonverték volna egymást az emberek".

Jövőbelátás

"Svejket is letartóztatják, mert azt mondta, hamarosan kitör a háború, pedig csak a jövőt jósolta meg".

Személyiségi jog megsértése

Svejk századraporton panaszolta el, hogy a káplár őket, a császár katonáit bakteroknak nevezte. A kapitány erre emígy reagál: tűnj el féreg a szemem elől. Svejk nem hagyta magát és tovább ment panaszával az ezredeshez, aki ezért két napot sózott rá. Svejk megint nem hagyta magát, végül a káplárnak bocsánatot kellett kérni tőle. Ekkor a káplár azt mondta: mától kezdve nem fog vele káromkodni, de a helyőrségi fogdába fogja juttatni... ami később - igaz, más ügyből kifolyólag -meg is történt.

Trafik

Svejk a bécsi várról mondja: "Az nagyon szép hely...a legszebb az egészből a burgwasche (várőrség). Mint mondják, mindenkinek két méter magasnak kell lenni és utána kapnak egy trafikot".

Nélkülözhetetlenség

Vanek számvívő őrmester Svejknek, aki ezegyszer pontosan akarja teljesíteni a parancsot, hogy a telefon miatt nem hagyhatja el a századirodát: "Egy igazi ordonáncnak soha nem szabad ottlennie, ahol szükség van rá".

Nemzeriségi kérdés

Svejk jó komája, Vodicka elmeséli, hogy Királyhidán miként náspángoltak el a kocsmában több magyar legényt, majd megbánóan hozzáteszi: "Nem minden magyar tehet róla, hogy magyar".

Karrier

Amikor Vanek számvivő őrmester kizavarja Svejket Lukas főhadnagy irodájából, Svejk úgy vág vissza: "Szabadjon közölnöm, hogy a parancsot a legjobb akaratom mellett sem tudom teljesíteni... én ugyanis ordonánc vagyok itten, mert én magasabb rendelkezéseknek vagyok alávetve, engem Schrőder oberst úr ide osztott be a 11. századba, Lukas oberlajtman úrhoz, akinél pucér voltam, de a velem született intelligenciám miatt ordonáncnak léptettek elő.

Panasz ügyintézés

Egyszer batallions raportra jelentkezett egy katona...és elpanaszolta, hogy Daierling százados az utcán cseh disznónak nevezte. "Szóval ez a helyzet, ezt mondta magának az utcán - mondja halkan Adamicka kapitány.- Meg kell állapítani, hogy volt-e magának kimaradási engedélye, lelépni! - Egy idő múltán Adamicka kapitány magához hívatja a panasztevőt. "Megállapítást nyert - mondta ugyanolyan halkan - hogy aznap este tíz óráig magának kimaradási engedélye volt. Ezért nem is kap büntetést, Abreiten!

Vízió

Marek egyéves önkéntes, a zászlóalj-történetírója a zászlóalj hősi tetteit írja jó előre, hogy megfelelő készlete legyen belőlük és látszik rajta, hogy igen nagy élvezetet nyújt neki ez a pillantás a jövőbe. "Tudja szőrnyű nagy hecc, ha egy zászlóalj-történetíró raktárra dolgozik" - mondja.

(Réz Ádám fordításai)

Szólj hozzá!

Fordulat és reform

2017. április 08. 18:16 - Komornik Ferenc

Egy kihagyott helyzet

Az idén lesz harminc éve, hogy megjelent a közgazdászok egy csoportjának "manufesztuma", amelyben megpróbáltak kiutat mutatni a gazdaság és a társadalom súlyos helyzetéből.

A magyar gazdaság a nyolcvanas évek közepére kifulladt, ám ez nem volt tekinthető kisiklásnak: a komoly válság jelei mutatkoztak. A bruttó hazai termék 1979-1986 között csak évi 1,5 százalékkal növekedett, vagyis stagnált az ország gazdasága. A fogyasztói árindex 1979 óta - 1980 kivételével - minden évben meghaladta az 5 százalékot, miközben a lakosság reáljövedelme csak kevesebb mint 1 százalékkal nőtt, a reálbérek 2 százalékkal csökkentek, csak a szocialista szektoron kívül dolgozóké nőtt valamelyest. Csökkent a nyugdíjak reálértéke és a szociális ellátás színvonala. A beruházások 1986-ra az 1979 évinek a 85 százalékára zuhantak le. A riasztó jelekre ekkor a mintegy 60, többségében fiatal pénzügyminisztériumi és kutató közgazdász által írt, és Antal László, Bokros Lajos, Csillag István, Lengyel László, Matolcsy György által szerkesztett Fordulat és reform című tanulmány hívta fel a figyelmet, részletesen meghatározva a válság okait és belőle a kilábalás módját, követelményeit.

Nem jól működött a szerkezet

Mindenek előtt arra mutattak rá, hogy a növekedési válság hátterében a magyar gazdaság rossz szerkezete húzódik meg. Ez megmutatkozott a világkereskedelemben való magyar részvétel csökkenésében is. Velünk együtt az egész szocialista gazdasági tömörülésnek, a KGST-nek a fejlett országokba irányuló gépexportját Tajvan több mint háromszor, Mexikó két és félszer, Dél-Korea kétszer, Szingapúr szintén kétszer múlta felül! Pedig nagy szükség lett volna többet exportálnunk, mivel a Szovjetunió már nem volt képes a korábbi mennyiségben energiát szolgáltatni, a hiányzót pedig csak devizáért lehetett beszerezni. Ráadásul az olajáresés miatt a Szovjetnúnió kevesebb mezőgazdasági terméket tudott tőlünk vásárolni, így a hirtelen keletkezett felesleget csak nehezen tudtuk a nyugati piacokon értékesíteni. Magyarország exportképességének javulása nélkülözhetetlen lett.

A válságjelek természetesen kihatottak a gazdaság belső életére. A vállalatok és a vezetés között bizalmi válság alakult ki. A kapkodó, bizonytalan szabályozás felháborította a vállalatokat, a kisvállalkozók már nem hisznek az ígéreteknek, félnek minden adminisztratív újítástól, a bármikor növekedő adóktól, az adminisztratív beavatkozásoktól - állapítják meg a szerzők. - Figyelmeztettek arra is, hogy a társadalmi nyilvánosság beszorítása, a sikerpropaganda elemeinek a megjelenése egy már részben bizalmát vesztett társadalom előtt, politikai válsághoz vezethet, márpedig a lakosság közérzete - hogy egyre több túlmunkát végez, és sorsa egyre bizonytalanabb - rosszúl viseli a sikerpropagandát.

A reform demokráciát hirdet

Ekkor, 1986-87-ben csak igen kevesen gondolhattak a szocializmus két évvel későbbi zuhanórepülésére, a rendszerváltásra. Így a tanulmány szerzői is csak a Kádár-rendszer keretében képzelhették el elgondolásaikat, ezért azok megvalósulása igen kétséges maradt. Nem sok reménnyel kecsegtetett az a követelésük, hogy a (uralkodó) párt a reformok támaszaként (csak) elvi, programszerű iránymutatást adjon a gazdaság alapvető kérdéseiben, biztosítsa a szabad vélemény nyílvánítást a párton belül és kívül. Elkerülhetetlennek tartották a tájékoztatás demokratizálását. Mivel a nemzeti televízió és rádió nem válhat az egyes érdekcsoportok kizárólagos szócsövévé, a műsorpolitika meghatározását a politikai és társadalmi szervezetek tanácsára kell bízni. Ehhez hozzátették, hogy bár az 1986-os sajtótörvény tájékoztatási követelményeket állított a különböző szervek elé, de továbbra is megengedett, hogy a hivatali titkok tartalmát maga a hivatal állapítsa meg.

A tanulmány ezenkívül nagy figyelmet szentelt a parlament jelentőségének. Ma - fejezték ki - a parlamenti nyilvánosság garanciái nélkül nem lehet felelős kormány, széles körben ellenőrizhető országos döntés. A gazdasági, majd társadalmi alkotmányosságnak, törvényességnek is legfőbb letéteményese a parlament. Hozzátették, hogy a legalsó szinttől a legfelsőig váljanak el egymástól személyileg és szervezetileg a párt- és állami- illetve érdekképviseleti funkciók. A reform az eddiginél hitelesebb kormányt kíván, amelyet sokkal hatékonyabb módon, több szálon és demokratikusabban lehet ellenőrizni - írták.

A Fordulat és reform utóélete

A fentiekben csak nagyon kivonatosan közölt tanulmány azonnal nagy visszhangot váltott ki. Számos pártvezető, Aczél György, Nyers Rezső, a tanulmányt a Hazafias Népfront nevében megrendelő Pozsgai Imre főtitkár is nagy rokonszenvvel fogadta. Ebben talán annak is része lehetett, hogy a tanulmány - bár csak átmenetileg - a lakossági fogyasztás visszafogását javasolta, és így a vezetés ezzel akár igazolhatta is az életszínvonal csökkenésének szükségességét. Van, aki szerint a tanulmány e javaslatának a félreértése alapozta meg a legutóbbi kormányok elitélhető megszorító politikáját, azt például, hogy a jövedelmekről a fogyasztásra és a forgalomra került át az adóterhelés súlypontja, amivel gazdasági előnyhöz jutottak a nagyjödelműek (együtt a reformjavaslatok között nem szereplő egykulcsos adóval). Megint mások szerint a tanulmányban kárhoztatott "túlfogyasztás" veszélyéből származhat az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás mai vészes alulfinanszírozottsága. is. Akkor ez valóban szükségszerű volt, hiszen az országnak nem álltak rendelkezésére jelentős külföldi beruházások, EU-s támogatások, mint ma.

Végül is úgy tűnt, hogy az MSZMP elfogadja a tanulmány következtetéseit. Teljesítette a szerzők azon követelését, hogy a párt gyakoroljon önkritikát, amiért tévesen ítélte meg a világgazdaságban végbement átrendeződésnek hatását a magyar gazdaságra, vállalta a reform végrehajtását, de a helyzet kimaradt, arra már csak a rendszerváltozás után kerülhetett sor.

Szólj hozzá!

Karácsonyi üzenet

2017. január 01. 20:13 - Komornik Ferenc

Nem is tudják, milyen karácsonyi meglepetést nyújtott a legszegényebb embereknek a kormány egyik udvari politológusának tartott elemző! Ám azt aligha tennék a fa alá. Azt találta üzenni az interneten, hogy a karácsonyi ételosztás nem volt más, mint liberális beetetés, amit úgy is lehet érteni, hogy a végeláthatatlan sorok az egy tál ételért tulajdonképpen ellenzéki megmozdulás lehetett. Ugyanis, szerinte mindig voltak szegények és mindig is lesznek, ezért nem halat, hanem hálót kell adni nekik, mint teszi azt a jelenlegi kormány. Az üzenet világos: a szegények tehetnek róla, hogy szegények, mert nem illeszkednek bele a "munka alapú" társadalomba. Ezért csak a háló segíthet rajtuk, amit egyébként, valljuk meg, nincs is erejük kivetni és számukra nincs is hová.

De kezdjük az elején!

A liberálisnak nemigen mondható Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének legújabb felmérése szerint Magyarországon a szegénység folyamatosan nő, vagyis nemcsak mindig is lesznek szegények, hanem egyre többen is. 2009 és 2013 között a súlyosan szegények aránya 20,3 százalékról 26,8 százalékra nőtt. Ez az arány uniós átlagban 9,6, Szlovákiában 10,2, Lengyelországban 11,9 százalék. Ugyancsak nőtt a szegénységnek és a társadalmi kirekesztésnek kitettek száma a 2009-es 29,6 százalékról 33,5 százalékra. Ami még szomorúbb, a 7 év alatti gyerekek 42,4 százaléka él szegénységben! E problémával pedig úgy foglalkozik az állam, hogy a Központi Statisztikai Hivatal az idén nem is publikált szegénységi adatokat. Ezt kívánta pótolni az MTA, megállapítva azt is, hogy a szegénység növekedése kapcsolatban állt néhány olyan intézkedéssel, mint a munkanélküli segély, és általában a segélyek radikális csökkentése. Ráadásul a szegényeknek halászhálót nyújtó kormány most éppen elkezdi kivezetni a közmunkát a kevés munkahellyel rendelkező térségekben is, ezért nem emeli a versenyszférához hasonlóan a közmunkások bérét.

Másodszor: Egy politológus nem lehet olyan részrehajlóan rosszhiszemű, hogy kormány iránti hűségét kimutatva, (mely kormány egyébként 10 ezer forintokat küldött karácsonyra a nyugdíjasoknak) politikai motivációkat tételezzen fel önkéntesek ezreinek áldozatvállalásáról, amivel kis örömet kívántak nyújtani a rászorulóknak. Különösen karácsony, a szeretet ünnepe alkalmából. Sokan hisznek abban, és jó is, hogy sokan, amit Ferenc pápa mondott egy legutóbbi szentmiséjén: "Az egyedüli mód arra, hogy úgy szeressünk, ahogyan Jézus, ha kilépünk saját önzésünkből és mások szolgálatára sietünk. Ez pedig azért van, mert a keresztény szeretet mindig konkrét. A szegények az egyház kincse. Miért, mert Krisztus szenvedő teste ők." Ugyan így, csak tiszteletet érdemelnek azok is, akik pusztán társadalmi felelősségérzetből segítettek azon a napon a nélkülözőkön.

Harmadszor: egy politológusnak gondosabban kell kiválasztania, hogy milyen ügy prokátorává kíván válni.

6 komment

Trump: szóval és tettel

2016. december 13. 19:31 - Komornik Ferenc

Az új amerikai elnöknek is hamarosan figyelmeztetnie kell a világot arra, hogy (Orbán után szabadon) ne azt figyeljék, amit mond, hanem azt, amit tesz. Azért a puszta szavainak köszönhetően - a bejelentett intézkedései miatti piaci optimizmus révén - jó néhány amerikai milliárdos lett gazdagabb (például Warren Buffet, a világ egyik leggazdagabb befektetője 10 milliárd dollárral), mások pedig alaposan ráfizettek (például Carlos Slim mexikói milliárdos a mexikói határfal miatti peso leértékelés nyomán. Azóta kiderült, nem eszik olyan forrón a kását: ugyanis számos jól hangzó bejelentésétől sikerült visszakoznia. Tíz millió mexikói illegális bevándorló helyett csak kétmilliót toloncolnának ki (egyébként már Obama is kitiltott egy milliót), nem szünteti meg teljesen Obama egészségbiztosítási rendszerét stb. Ám felmerül a kérdés, mi lesz a sorsa a külpolitikai ars poeticájának, például a meghirdetett új közel-keleti politikának? Mint ismert, Trump éles kritikával illette az elmúlt évtizedekben a demokrácia, a nyugati értékrendszer univerzális, intervencionista terjesztésének kísérletét főleg olyan arab országokban, ahol szerinte a történelmi hagyományokból, az ott élők igényeitől eredően nem volt meg a fogadókészség. Most azt hagyjuk, hogy az USA közel-keleti beavatkozásait rendszerint a saját érdekei okozták, melyeket Trump sem tagad.

Nekem vitám azzal lehet, amit az arab embereknek a demokrácia és a nyugati értékrendszer iránti igény és fogadókészség hiányáról mondott. Az elmúlt két évtized ugyanis mást mutatott. Az arab országok hatalmi struktúrájának addig megkérdőjelezhetetlen pillére volt, hogy az ország vezetője testesítette meg a rendszert, az állampolgárok pedig alattvalóként követték őket. Közben azonban a diktatúrák kiképeztek egy világra nyitott értelmiséget, amely nem akarja elveszíteni az iszlám gyökereit, de a társadalom aktív résztvevőjeként, jogok birtokában kíván dolgozni. Ezeket az alattvalókat változtatta az "arab tavasz" valódi állampolgárokká. Annál is inkább, mivel mint Ahmed Musalli, a Bejruti Amerikai Egyetem professzora rámutatott: "Az iszlám tulajdonképpen a demokrácia bölcsője".

Trump nézetei az arab emberekről azt a tévhitet is erősítheti, miszerint az arab mentalitás megváltozhatatlan. Ezt az elméletet bizonyos orientalisták dobták be, de azzal számos szaudi politológus is vitába szállt. Például Baszira Daized ismert szaudi politológus asszony kijelentette: a kibervilágba lépett fiatal arab generáció a demokratikus átalakulás motorja lehet. Lássuk be, ha ezt a folyamatot - persze nem erőszakosan - de képzéssel, oktatással, a jól működő nyugati demokráciák bemutatásával az USA, Európa nem segítené elő, ezzel csak önmagát fosztaná meg egy stabilabb politikai helyzettől a Földközi-tenger partján, ahonnan nem fenyegetne a terrorizmus, a permanens illegális bevándorlás, ami mindenkinek rossz. Amerika nem izolálhatja el magát a világ sorsától, különösen egy olyan államként nem, amely a második világháborúban emberei százezreit áldozta fel az európai demokráciák védelmében. Amikor ma a bevándorlás-ellenesek váltig hangoztatják, hogy a bevándorlók helyzetét a hazájukban kell megoldani, jó, ha tudják, a Közel-Keleten is csak demokratikus államok közösségében lehetne véglegesen megszüntetni a háborúkat, a feszültségeket.

1 komment

Reális remények?

2016. november 29. 20:44 - Komornik Ferenc

Vajon jogos-e jobb magyar-amerikai politikai viszonyt várni a Republikánus Párt választási győzelmétől, megszűnhetnek-e a hazai demokrácia helyzete miatti óceántúli kritikák? A kancelláriaminiszter szerint ez jogos feltételezés, mivel "nekünk csak a Demokrata Párttal voltak vitáink." Ezzel együtt viszont a republikánusok velük szemben nem igazán védték meg a magyar álláspontot. Jellemző példa erre az a 2015 június 23-i washingtoni kongresszusi meghallgatás a magyar-amerikai kapcsolatokról, amelyen Hoyt Brian Yee helyettes külügyi államtitkár 17 pontban sorolta fel a "demokratikus intézmények magyarországi eróziójának" konkrét tényeit, azokat baráti megállapításoknak nevezve és elismerve a két ország közötti erős kapcsolatokat. Ezen a republikánus képviselők egyik kifogásról sem állították, hogy az a demokrácia szempontjából rendben lenne. Egyébiránt ilyen hozzászólásokat tettek: ne bántsuk Magyarországot; ez a kritika kontraproduktív, hiszen csak arra jó, hogy elidegenítsék a magyarokat az USA-tól; ezek a hibák Obamára is érvényesek... De például a Putyinhoz fűződő viszonyt többen is helytelenítették. Nem véletlen, hogy a kifogástalanul pártatlan Kongresszusi Kutatószolgálat által közzétett elemzés azt állapította meg, hogy "a meghallgatás kiemelkedően kritikus volt Magyarországgal szemben és a Magyarországot bírálóknak volt igazuk". Például kiemelte, hogy a meghallgatás republikánus elnöke, Rahrabachter képviselő itt hallott először arról, hogy 2011-ben több republikánus képviselő is aláírta azt a levelet, amelyben tiltakoztak több száz egyházi szervezet jogi státusának felszámolása miatt - egyetértve a külügyminisztériummal. A szolgálat következtetése azért is fontos, ugyanis ezt fogja idézni bárki, aki objektív forrásból szeretne tájékozódni Magyarország jelenlegi állapotáról.

Egyébként a republikánusok várható viszonyának előrejelzéséhez nem árt többet tudni erről a pártról. Megtudható róluk, hogy történetük, szemben a rabszolgaság fenntartásáért küzdő déli demokratákkal, a rabszolga-felszabadításért folyt harcukkal kezdődött. Miután Lincoln vezetésével megnyerték a polgárháborút, jó harminc évig ők adták az elnökök nagy részét. 1932-től kiszorultak húsz évre, de a 20. század második fele az övék volt. A 60-as években erősödött meg a párton belül a protestáns konzervatív csoportok befolyása. 1980-1992 között Reagennel és Bush-sal hidegháborús politikát folytattak, majd a 90-es évek első felében egy harciasan konzervatív irány kerekedett felül, de azóta egy óvatosabb, liberális értékeket is felvonultató politika lett a párt vezérfonala. Ezt a középre húzó irányt képviselte ifjabb Bush is. Kormányzásuk az amerikai alkotmány szellemében betartotta a fékek és ellensúlyok demokratikus rendszerét, (lásd Nixon lemondását), bár konzervatívak, de mégis hatalmas hangsúlyt helyeznek a gazdasági liberalizmusra és neoliberalizmusra, miszerint az államnak minél kevesebb szerepe kell, hogy legyen a gazdasági életben. Például: a társadalmi biztosítás terén neoliberalisták, vagyis mindenki maga fizesse a biztosítását (lásd Trump tervét az Obama-féle társadalombiztosítási reformmal kapcsolatban). Több elemző szerint is a párt nem igen nevezhető jobboldali pártnak, még közép jobboldalinak sem.

Nyilvánvalóan lehetetlen pontosan előrejelezni, hogy Trump elnökségével oldódik-e a mosolyszünet Washington és Budapest között. A politológusok nagy részének igaza lehet abban, hogy a republikánusok alatt az USA visszafoghatja a nyilvános megleckéztetést, ehelyett talán konstruktívabb, hatékonyabb és sikeresebb módot találhatnak arra, hogy ösztönözzék a demokratikus intézmények erősítését azzal, hogy Magyarország saját maga alakítja politikai jövőjét. Mindez a szövetségesi viszonyunkból és EU-tagságunkból fakad.

Szólj hozzá!

Európai Egyesült Államok?

2016. november 10. 13:09 - Komornik Ferenc

Mostanában az a hír járja, hogy az Európai Unió létre akarja hozni az Európai Egyesült Államokat. A furcsa az, hogy ezt nem Brüsszelből halljuk, hanem Budapestről. Ráadásul rendszerint akkor, ha az Európai Bizottság valamit kifogásol nálunk. Hagyjuk meg, az EU-nak túl sok dolga van manapság ahhoz, hogy egy távoli jövőt vizionáljon, plusz éppen most, amikor egyes országokkal - a migráció ügyében - nem is ideális a kapcsolata. De, mondjuk, ha mégis felvetné, az nem lenne vadonatúj ötlet. Mert amikor 2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz - éppen az első Orbán-kormány által felgyorsított tárgyalásokat követően - egy európai állam félére is szavaztunk. Hiszen így fogadtuk el az EU közös kül- és biztonsági, igazságügyi politikáját - ami minden államnak a legfontosabb. Ehhez hozzávehetjük, hogy az EU-nak van közös költségvetése és "hadserege" - a NATO jóvoltából -, most építünk ki egy közös határőrséget. Arról már ne is beszéljünk, hogy ugyan úgy mozoghatunk a kontinensen, mintha egy országban lennénk, áruink úgy szelik át Európát, mintha Miskolcról Szegedre mennének. Az EU 500 millió lakosával a világ második legnépesebb állama lenne, egységes kultúrával, integrált gazdasággal, ami által jobban megkapaszkodhatna a világgazdaságban, ami ránk nézve, mint tagországra igen szerencsés lenne.(különösen Anglia kilépése után), és a szövetséget alkotó államok versengve tökéletesítenék az oktatást, egészségügyet, kultúrájuk, hagyományaik megőrzését, hogy megőrizzék a lakosságukat.

No, de mindezt eldönti majd az idő, addig is nem árt tanulmányozni más egyesült államokat, hogyan építik a tagországaik összetartozását és kezelik az eltérő érdekeiket. Vegyük az Amerikai Egyesült Államokat...

A függetlenség elnyerését követően az amerikai államok között is vita folyt arról, hogy milyen módon működjenek együtt. A két szélsőséges álláspont közül az egyik egymástól teljesen eltérő független államok szövetségéről beszélt, a másik egy mesterségesen létrehozott teljes egységes állam mellett, a tagállamok jogai nélkül. Először az első változat győzött, de az nem vált be, így az alkotmánynak sikerült kompromisszumra jutni az eltérő érdekeikhez ragaszkodó államok között, úgy, hogy a lényege mégis az erős szövetségi állam szervezetének és hatásköreinek pontos meghatározása volt - idézik fel a történészek. Mindenek előtt például az alkotmány garantálja a tagállamok "biztonságát és nyugodt működését", (az ország honvédelmére ma is az USA a GDP-jének 3-4 százalékát fordítja). Az egyes államok jogi aktusai (pl. szerződések, eseti eljárások, családjogi döntések) a többi államban is érvényesek. A két kamarás kongresszus alsóházába a tagállamok lélekszámmal arányos küldötteket delegálhatnak, miközben a szenátusba azonos számú képviselőt. A bírósági rendszer részei az államokban működő kerületi bíróságok, de minden államban van "legfelsőbb bíróság" is. Egyszóval: mindazon hatáskörök, amelyeket az alkotmány nem az USA kizárólagos hatáskörébe rendel, a tagállamot illeti meg. Ilyenek például a helyi adók, az oktatás, a családi élet szabályozása, a tagállami bírósági rendszer, a jóléti, egészségügyi törvénykezés, a polgárjogi szerződések és a társasági adó megalkotása - sorolják.

Az amerikai alkotmány ezeknek a jogoknak az érvényesülésére a világon először megvalósítja valamennyi polgári demokráciára vonatkozó, a hatalom megosztásához kapcsolódva a klasszikus hatalmi ágak, a törvényhozó és végrehajtó, a bírói hatalom elválasztását mind szövetségi, mind tagállami szinten. Ennek biztosítására szolgál a fékek és ellensúlyok rendszere (cheks és balances), amivel minden hatalmi ágnak megvannak az eszközei a többi megfékezésére. Az igazságügyi szervek lehetetlen befolyásolását példázta, amikor legutóbb az elnökválasztási kampány finisében egy időre felújította az FBI a nyomozást a demokrata elnökjelölttel szemben, az ugyancsak demokrata elnök pedig tiszteletben tartva a döntést csak véleményt fűzhetett hozzá. Egyébként még az amerikai erős elnöki rendszer mellett is a képviselőháznak joga van arra, hogy az elnök ellen is kimondja a felelősségét. Egy ilyen procedúra elől mondott le akkoriban Nixon elnök.

Az USA mai berendezkedése hosszú történelmi folyamat eredménye, tele felemelő és kritizálható epizódokkal. Nyílván nálunk se menne másként. Nem tudjuk még, lesz-e Európai Egyesült Államok, amelynek ötletéhez ma Magyarország fenntartásokkal viszonyul. Pedig nem azon kellene gondolkoznunk, hogy akarunk-e az EU-államokkal együtt élni, hanem azon, hogy ők akarjanak velünk szövetségre lépni.

.

Szólj hozzá!

Sajtóviszonyok anno

2016. október 27. 16:39 - Komornik Ferenc

Ismét napirenden nálunk a sajtószabadság ügye. Nem először. Lássuk csak, hogyan érvényesült a két világhá-ború közötti Magyarországon ez a legalapvetőbb szabadságjog. Szándékosan Gömbös Gyula kormányzását (1932 október 1 - 1936 október 6), emelem ki, mint amely már a parlamentáris viszonyok között is éles fordulatot tudott tenni a sajtószabadság radikális korlátozása terén. Gömbös vezérkari tiszt volt az első világháborúban, de még 1918 végén sem akarta feladni a háborúzást, tevékenyen támogatta Horthy hatalomra jutását, de szembeszállt Bethlennel a konszolidáció, a Népszövetséghez való csatlakozás ügyében. Már korán kapcsolatot tartott a német szélsőjobboldallal, kormányra kerülve elsőként vizitelt Hitlernél Berlinben, majd az általa véghezvitt intézkedések nagyban befolyásolták a későbbi eseményeket és a szerepvállalást a második világháborúban.

Gömbös Álmoskönyve

Az 1919 és 1944 közötti időszak a sajtószabadság hol keményebb, hol némiképp enyhülő , ám állandó korlátozásának folyamata volt. Bethlen István kormánya, miközben számos vonatkozásban eredményesen normalizálta a társadalmi viszonyokat, ám éppen a politikájának fókuszába állított sajtóviszonyok terén igencsak szerény eredményeket ért el. Ám Gömbös Gyula kormányának ez is sok volt. Mivel a korábbi bő egy évtized mérsékelt politikájával szemben egy radikális vezérelvű kormányzás programjának, az "öncélú nemzeti állam" tervszerű és szisztematikus megvalósítására tett kísérletet, a "lelkek feletti diktatúra" kiépítésére is törekedett, abból kiindulva, hogy a magyar nemzet új történelmi korszakának megteremtésében, a társadalom totális (centrális) megszervezésében, s ellenőrzésében hangsúlyos szerep jut egy új, hatékonyabb sajtópolitikának. Ez tovább rontotta a sajtószabadság helyzetét, ő lett az első magyar miniszterelnök, akinek a kormányzása egyenesen a sajtó megrendszabályozásával lépett fel.. Ez a programja központi helyet kapott a terveit összefoglaló Nemzeti Munkatervében, amelyet kritikusai csak Álmoskönyvnek neveztek. Gömbös sajtópolitikájának újdonsága az volt, hogy a politikai vita, a nyilvánosság tervszerű és totális szellemi elfoglalására törekedett a korábbi hagyományosan adminisztratív kormányzati eszközrendszer helyett - emeli ki Klein Tamás Adalékok a Horthy-korszak sajtórendészeti szabályozásához című tanulmányában.

Lapbetiltások sora

A tanulmány képet ad arról, hogy Gömbös jelszavai (hatalommal szembeni lojalitás, a keresztény jobboldali politika nagy célkitűzései stb.) igen prózai intézkedéseket takartak: például saját kezében központosította a Bethlen által létrehozott sajtódotációs eszközöket, az ellenzéki orgánumokkal szemben a tervszerű kivéreztetés taktikáját alkalmazta, ellenben a kormányhoz hű lapokat állami megrendelésekkel, havi apanázzsal igyekezett versenyelőnyhöz juttatni, és ezt nyíltan vállalta is. Megkezdte az un. "Gömbös-újságok" megszervezését, igen fontosnak tartotta a vidéki lapokat, tekintve, hogy ismerték azok elterjedtségét a helyi lakosság körében, terve volt egy, az ország egész területét lefedő, decentralizált vidéki laphálózat létrehozása. Kormányzása első hónapjában betiltotta a Népszavát nyolc napra "amit figyelmeztetésnek szántam" - mondta. 1934-ben még a kormánybarát Magyarság című lapot is betiltotta, mert állítólag megsértette az ország külpolitika érdekeit. "Ez csak arra volt jó, hogy a letört sajtó a kormány kezes bárányává váljon és hogy sajtónk gleichschaltolása által a kormány befelé mindent merő, kifelé viszont mindenben meghátráló diktatúrának adjon utat." - tett szemrehányást egy konzervatív ellenzéki képviselő. Ezután a Reggelt is betiltották, mivel leközölte a képviselő felszólalását.

A rádió "elfoglalása"

Az ellenzéki lapokkal szembeni offenzívában a helyi közigazgatás, különösen a főszolgabírók és a rendőrhatóság közegei számos esetben nyújtottak segítő kezet, még olyan , a kormányzat által engedélyezett lapok vegzálásához is, amit egy ízben a belügyminiszter is szóvá tett.- említi meg a tanulmány. 1935-ben az előrehozott választásokon ismét győztes Gömbös már egyenesen előírta a kormányzati képviselőknek az ad-hoc és permanens agitációs propaganda munkát. Tervezte egy professzionális agitációs szervezet létrehozását is. Először hangsúlyozták a műsorszolgáltatás, a rádió politikai célú felhasználásának lehetőségeit. Maga Bethlen István is tiltakozott a Gömbös-kormány sajtópolitikája ellen, amikor az sajtóreformot készült bevezetni, megkérdezte a parlamentben: "...a tervezet fenntartja-e a bírálatnak és a szabad gondolat közlésének szabadságát". Az ellenzék kifejezte: sajtótörvényt másként, mint kossuthi szellemben a "gondolatszabadság jegyében" elképzelni nem tudják. Klein Tamás megállapítja :" A sajtóviszonyok tervbe vett újraszabályozásának egyre türelmetlenebb sürgetésében a kormány részéről döntő mozzanat lehetett, hogy érzékelhetően kezdett megbukni a totális államszervezés kísérlete." Vagyis a sajtó megregulázása nem az erő, hanem a gyengeség jele volt. Ám volt aki megvalósítsa Gömbös Álmoskönyvét a sajtóban: a Darányi és az Imrédi kormány

3 komment

Bécsi út

2016. október 12. 12:47 - Komornik Ferenc

Odamentem én is délután három órára. A Bécsi úton már újra villamos járt. Emlékszem, régebben itt buszon zötykölődtem, de soha nem mulasztottam el, hogy az ablakból megpillanthassam a Népszabadság behemót, szürke épületét. Aztán leszoktam erről, miután a szerkesztőség elköltözött az előkelő Corvin negyedbe, ahol nem szívesen zavartam azt az egy-két volt kollégámat, akik még megmaradtak a szerkesztőségben. És most újra itt vagyok, elvegyülve a mai kollégák között, akiket nem engednek be dolgozni, még a saját cuccaikért sem. Szolidaritásból és dacból jöttem ide: engem se engedjenek be! Ott ácsorgunk már több órája, a széles lépcsőről jön a hír, a hátsó bejáraton bemehetünk. Átsietünk. Ott is semmi. Vissza a Bécsi útra...

Elnézem őket. Többségük fiam vagy lányom lehetne. Ki biciklivel jött, mind farmerban, kezükben minden fajta ketyerékkel. Ugyan olyanok, mint kortársaik itt Pesten, lehettek tizenöt vagy húsz évesek, amikor a Parlament ablakából valaki kikiáltotta a köztársaságot? Azt ők nem tudták a megelőző korszakhoz hasonlítani. ha kezdetleges, de végülis demokráciában - ma úgy mondanák - szocializálódtak. Tanulták mindenben az értelmet keresni, az igazságot, és átlátni a történelmi párhuzamosságokat és a politika mögötti érdekeket. Nos, újságírók is lettek. És most állástalanul itt, lapjuktól, munkájuktól megfosztva szeretnének bejutni, hogy az egy nappal ezelőtti ide költözködéssel bent maradt könyveiket, személyes holmijaikat megkaphassák.. Személyesen még senki sem beszélt velük, kivéve a motoros futárt, aki a felfüggesztésükről szóló levelet vasárnap reggel kikézbesítette. No, de erről mindenki tudhat a TV-híradókból és nem is a szóbeszédből, mert én ugyan nem hallottam még senkitől sem az utcán, hogy ez azért nagyon durva volt. Persze akiknek ez teljesen rendjén való, azok a Népszabadság múltját idézik fel, többen közülük akkor még nem is éltek.

Több évtizeden át dolgoztam szerkesztőségekben, ebből tizenhét évet a Népszabadságnál. Vajon a mostani népszabisoknak abszolúte nem volt mit átvenniük a múltszázad végi kollégáiktól, már csak azért is, mert ugyan annál a lapnál dolgoznak? De mennyire! Mi is tisztában voltunk a Kádár-korszak potentátjainak képességeivel, magunk között sokat beszélgettünk a helytelen politikai döntésekről, bravúros módon írtunk a sorok között, kritizáltuk az embereket sértő helyi intézkedéseket, persze hogy a szocializmus megjavításáért. Legtöbb cikkünk csupán olvasószerkesztői átnézés nyomán került nyomdába. Öncenzúra révén? A hatvanas években a Népszabadság volt, amely megszólaltatta Illyés Gyulát és a többi népies írót. A gazdasági reform a lapban nyert országos elfogadottságot. Én különösen a "pártonkívüli" Magyar Nemzet, és a Magyar Hírlap munkatársaival voltam jó kapcsolatban, de egy szót sem hallottam tőlük arról, hogy lapjukat hátrányok érnék. Viszont azt elismerték, hogy a Népszabadság a sajtóban a Nemzeti Színház. Isten ments, hogy idealizáljam, csupán azt mondom, hogy a lapnak és nekik van sok mindenben vállalható történelmük…

Ott a Bécsi úton látom is rajtuk, nincsenek kétségbe esve, pedig családos emberek. Inkább annak lehetnek tudatában, hogy bizonyos rangot jelenthet, ha a tolluktól fél egy rendszer. Már az is valami!

Szólj hozzá!

Tarawa-atoll

2016. szeptember 16. 18:49 - Komornik Ferenc

Hogyan kerülhet egy, a Haway és Ausztrália között megbúvó korall-szigetcsoport a világhírek közé? Már másodszor. Először 1943 novemberében adtak hírt az akkori Gilbert-szigetekhez tartozó Tarawa-atollról, amikor óriási véráldozatokkal az amerikai tengerészgyalogosok partraszálltak rajta. Ez volt az első elfoglalt sziget, ahonnan bombatámadásokat lehetett indítani Japán ellen. Azóta több mint hat évtized telt el, 1947-ben az angolok függetlenséget adtak az egész szigetcsoportnak, majd e festői környezetben megalakult a Kiribati Köztársaság, alig több mint 100 ezer őslakossal. Az emberek egyetlen életfeltételét a halászat és az elég jelentős foszfátbányászat biztosította. A kókuszfákkal övezet napfényes park kevés turistát fogadott a szükséges infrastruktúra hiánya miatt. A kisebb szigeteket már elöntötte a tenger, fogytán volt az édesvíz is a sós víz behatolása miatt a talajba, a lakosság végül a székhely Tarawán zsúfolódott össze. Mégis, ezeknek az embereknek itt minden a hazát, az otthont jelentette. Ezért okozott nemzetközi feltünést, amikor 2012-ben Anete Tong elnök bejelentette, országa elköltözik 2000 kilométerre a Fidzsire a karabiti szigeteket fenyegető tenger elől. Az ország csekély másfél méterrel emelkedik a tengerszint főlé és a klímaváltozás miatt a tenger hamarosan elöntheti és neki gondoskodnia kell a népéről - mondta. Még azt is elárulta, hogy a foszfátbányászatból maradt tőkéből 5000 hold földet vásárolnak Fidzsi második szigetén, ahová elsőként a szakképzett lakosok távoznak a benépesítés feltételeinek biztosítására, addig is a gyerekeket felkészítik az ottani életre. Egy valamiről azonban nem írtak a lapok. Arról, hogy mindehhez mit szólnak a Fidzsi-szigetiek?

Fidzsi hivatalosan nem emelt kifogást a terv ellen, ami viszont az őslakosságot illeti, nem lehetnek biztosak a beleegyezésükben. Ennek történelmi okai vannak, ugyanis az angolok egykor 60 ezer indiai munkást telepítettek át Fidzsire, így az őslakosság kisebbségbe is került, ami miatt nem néztek jó szemmel a betelepültekre. Kérdés, hogyan viszonyulnának a tarawaiakhoz? Értékelnék-e megfelelően, hogy az új vendégekkel ismét többségbe kerülnének az indiaiakkal szemben? Ám mégiscsak új emberekkel kell osztozniuk hazájukon, földjükön, a tenger kincsestárán...

Kérdést kérdés követ még Óceániában is, hiszen nem egy Tarawa-atoll van. A Pápua Új-Guineához tartozó 30 kilométer átmérőjű Carteret-sziget 3 ezres őslakosságát ilyen elővigyázatosságból már kitelepítették, számos más helyen is meg kellett adniuk magukat a tenger inváziójának. A szakemberek klímamenekülteknek nevezik az ilyen szerencsétlen embereket, akiket végül is az éghajlatváltozás űz el otthonukból. Ők tehát nem háború elől, nem jobb megélhetésükért kerekednek fel, hanem az erőszakkal megváltoztatott természet követelésére. És hovatovább nem csak ők.

Amikor a mai világ migrációs kihívásaira idegesen reagálunk, gondolkozzunk el azon a tudományos vízión, hogy a tengerszint emelkedése miatt csak Ázsia partmenti régióiból egy milliárd emberrel indulhat népvándorlás Kína, India, Pakisztán, Bangladesh, a Fülöp-szigetek, Indokína térségéből. A tengerrel veszélyeztetett térképen látni Hollandiát, Kelet-Angliát, Indonéziát, Floridát, Latin-Amerika észak-keleti részét, ahol már 5 méteres szintemelkedés félmilliárd ember életterét veszélyezteti. A jövőben tehát a klímamenekültek óriási tömegeinek kell elindulniuk a magasabban fekvő vidékekre, országokba, ahol befogadásra kell hogy várjanak. Ha addig az emberiség nem tisztázza magában, milyen kötelességeket diktál számára az emberiesség, a szolidaritás érzése, természeti katasztrófánál súlyosabb következmények várhatók.

Szólj hozzá!

Riói facsemeték

2016. augusztus 07. 15:32 - Komornik Ferenc

MTI/EPA/Oresztisz Panajotu

Hát, végig gyönyörködtük a megnyitót, amire éjjel egyig kellett várni. Nagyon megérte. Minden képzeletet felülmúló látványokban lehetett részünk, amíg színek garmadájával végig vezettek bennünket Brazília történelmén a mai kor életteli s optimizmussal teli világukig. Ám végig nem tudtam szabadulni a gondolattól, ha mondjuk nekünk kellett volna üdvözölni a világ tízezer sportolóját és bemutatkozni az egész világnak. Röviden, ha egy budapesti olimpián nekünk kellett volna megrendezni a megnyitó ünnepséget. Vajon elbüszkélkedhettünk volna azzal, hogy egykor hazánkba oly sokan települtek be idegenek – mondjuk ki, bevándorlók és ezek a különböző nációk ma is békében élnek együtt? Hogy a népességünk sok arcú, több kultúrájú és szabadon lélegzik? És nem féltik egymástól a kultúrájukat? Hogy, ha alacsonyabb életszínvonal is a részük, bíznak a jövőben, nem engedik azt veszélyeztetni? És hogy nincs széthúzás,: mindenki egyenlő és mindenki - ha nem is szambázik - a táncban egybeforr, leveti magáról az okkal belétáplált pesszimizmust.? Hogy még ha olimpiai beruházásról is van szó, nem tűri országa, hogy a vállalkozók az új metró építési költségeit túlárazzák?

És vajon eszünkbe jutott volna, hogy a felvonuló sportolók zászlóvivői mellett kóros beteg, vagy kocsiban mozgássérült gyermekek is haladjanak? Vagy eldicsekedhettünk volna azzal, mint a brazilok, hogy mi mi mindent teszünk a környezetvédelemért, mint ők, akiknek sikerült 80 százalékkal lecsökkenteniük az esőerdő égetését, pedig azokat a fákat a megélhetésért égették, hogy termőföldhöz jussanak és nem holmi épületek elől takarították el az erdőt. A fák... ez volt az esemény központi témája, mégpedig egy olyan országban, amely végeláthatatlan erdőségekkel rendelkezik. A kísérő gyerekek facsemetéket vittek, a sportolók a felvonulásukat követően tízezer fához ültettek magot. Elmondhattuk volna, hogy nekünk sikerült meggátolni a főváros legnagyobb parkjának a beépítését és ezzel követtük a világ leghíresebb parkjának, a manhattani Central Parknak a példáját, ahol New York polgármestere felelős a park érintetlenségéért és ezért több múzeumot a parkot övező utcákba telepítettek?

Kérdések, amelyekre választ kell adnunk, ha 2024-ben ki akarunk állni a világ sportolói elé. Mégpedig nem egy fáradt, koravén országgal, savanyú emberekkel, hanem jogos önbizalommal. Addig van idő, hogy a mi facsemetéink is megnőjenek..

Szólj hozzá!

Reflex

Közügyek nyomában

Már Svejk is megmondta...

Fordulat és reform

Karácsonyi üzenet

Trump: szóval és tettel

Reális remények?

Európai Egyesült Államok?

Sajtóviszonyok anno

Bécsi út

Tarawa-atoll

Riói facsemeték