Reflex

Közügyek nyomában

Fizetős állampolgár

2016. augusztus 05. 13:14 - Komornik Ferenc

zakletva-madjarsko-drzavljanstvo-madjari-drzavljani-jpg_660x330.jpg
Sokan berendezkedtek már nálunk: tatárok, törökök, németek, oroszok, ezek mind csak úgy bejöttek, ingyen. Az idegen letelepedési kötvényeseknek azonban már fizetniük kell: a taksa nem csekélység, újabban már 300 ezer euró. Lelkük rajta, ha ez nekik megéri azért, hogy magyar állampolgárságot nyerjenek. Számunkra persze ez igen előnyös megoldás, hiszen eddig 275 millió euróért értékesítettek ilyen kötvényt, és ha ebből le is vonjuk a közvetítő cégek minden jelentkező után járó 30 millió forintos honoráriumát, még akkor is marad a költségvetésben. Igaz persze, hogy a 300 ezer eurós kötvényért a vásárló csak 270 ezret fizet, mivel diszkont áron jut hozzá, de állampapírja öt év múlva 300 ezer eurót fog érni, a 30 ezer eurós különbséget pedig a magyar adófizetők, te meg én álljuk. Mindennek ellenére ezen új állampolgárainkat szeretnünk kell, először is azért, mert nem Brüsszel telepíti őket be, de azért is, mert az eddigi 1102 közül, saját bevallásuk szerint csak 47-en vásárolták a kötvényt valóban letelepedésre. Pedig mi azt gondoltuk, hogy a magyar konyha, hazánk mérsékelt időjárása és gazdasági lehetőségei vonzzák őket ide. Szóval nem nagyon kell majd kerülgetnünk őket és nem kell félnünk, hogy elveszik a magyarok munkáját és veszélyeztetik a magyar kultúrát, ugyanis ők nem bevándorlók, hanem csak gazdagok. Inkább majd a shengeni övezeten belül sétálgatnak szabadon.
No, de mindez csak egy olyan ember gúnyolódása, aki, mint én, ingyen jutott magyar állampolgársághoz. Persze ahhoz egy józsefvárosi kórházban kellett megszületnem, majd felcseperednem a Külső-Ferencvárosban, nem tudni miért, megbélyegezetten járni az elemibe, stb., stb. A magyar történelem eddig minden magyarral megfizettette az állampolgársága árát. Mennyi háborús vihar kavargott a fejünk felett, mennyi politikai rendszer kötött gúzsba, nem beszélve arról, hogy több százezer magyar állampolgárunkat hagytuk veszni. És ma is:a magyar állampolgár, amikor zötykölődve a változó viszonyok között fenntart, alkot, akkor is fizet.
Egy életen át bizony sokkal többet, mint a letelepedési kötvény ára.
Összehasonlítva a fizetős és "nem fizetős" magyar állampolgárokat, volt még egy lényeges különbség. Míg mi születésünk pillanatában honpolgárok lehettünk, nekik a "belépődíj" megfizetése után erre még fél évet kellett várniuk. Most ez a megkülönböztetés mára megszűnt. Lehet, hogy ezt a könnyebbséget azért vezették be, mert enyhült az érdeklődés e kötvények iránt?.
Szólj hozzá!

Egy korrekt gróf a kormányrúdnál

2016. július 18. 13:05 - Komornik Ferenc

teleki.jpg
Valahányszor az ország szuverenitásáért aggódó hangokat hallok, mindig gróf Teleki Pál második kormányzása (1939-1941) jut eszembe. Ha valaki valóban féltette a rábízott országot, ő volt az, miközben Magyarország függetlenségét nem szavatolta demokratikus országok katonai szövetsége, fejlődését nem segítették elő unióba tömörülő európai államok, s minden tehetségét latba kellett vetnie, hogy a szövetségesek - akiknek győzelmében hitt is - bízzanak benne, de Hitler se emeljen kezet Magyarországra. Nem véletlen, hogy a híres kelet-európai történész, C.A Macartney a Modern Magyarország története című munkájában két fejezetet is szentelt Telekinek.
 
Csicsery-Rónai István e két fejezetet tartalmazó, 1993-ban megjelent könyv előszavában Teleki Pált a magyar politikai géniusz megtestesítőjének nevezi, akinek volt ereje megtagadni a Wehrmacht  átvonulási kérelmét Lengyelország hátbatámadására. A fegyveres semlegesség mellett döntött, befogadtuk a lengyel menekülteket, majd azok nyugatra szöktetésével százezer fővel segítettük a nyugati lengyel hadsereg növekedését. Ezért is tekintették a szövetségesek Kárpátalja elfoglalását, amely révén közös lengyel-magyar határ jött létre, Hitlert gyengítő lépésnek.Teleki később területi autonómiát is akart adni a ruszinoknak, amit azonban a katonai vezetés meghíúsított.
 
Nem kell tagadni, hogy Teleki revizió-párti politikus volt, aki 1920-ban, híres földrajztudósként a Trianonban tárgyaló magyar delegáció részére egy olyan térképet készített, amelyik hűen ábrázolta a Kárpát-medence etnikai viszonyait és szemléltette, hogy a trianoni határok mennyire gátlástalanul csatoltak el magyarlakta területeket. Jellemző, hogy a gróf Apponyi Albert vezette küldöttség csak késve huzakodott elő a térképpel, mivel Apponyi ott az egész történelmi Magyarország helyreállítására törekedett. Teleki békés úton képzelte el Erdély nagy részének visszatérését, amitől a Szovjetunióval jó viszonyt fenntartó Románia mereven elzárkózott.Végül is német-olasz döntőbíráskodással oldódott meg a probléma, amit ő kataszrófálisnak tartott. Nyíltan hangoztatta, hogy Észak-Erdély a Danaidák kétes értékű ajándékának fog bizonyulni. Magán a döntésnél a Belvederében csak mint megfigyelő kívánt részt venni. Távoll maradt az "ünnepélyes" bevonulástól, sőt előre látta, hogy a döntés hiába való volt, mivel a háború után Magyarországnak vissza kell adnia Észak-Erdélyt és mindez csak megrontotta a viszonyt az ország szomszédaival.
 
A bécsi döntést követően, hogy lazítson a német-magyar kapcsolatokon, örökbarátsági szerződést kötött a Hitlertől fenyegetett Jugoszláviával, annak ellenére, hogy a Délvidék Trianon óta Jugoszláviához tartozott. Végül. amikor Hitler megtámadta Jugoszláviát, Teleki igyekezett tartani magát e szerződéshez, ám ez nem sikerülhetett, Magyarország a németek felvonulási terepévé vált, amivel belesodródott a konfliktusba. Közben arról értesült, hogy ezért Anglia hadat üzenhet Magyarországnak, amit politikája vereségeként élt meg és ez közrejátszott öngyilkosságában.
 
Talán Teleki belpolitikája ellentmondásosabb megitélés alá esik, főleg a numerus clausus törvény elfogadtatásával, ám a javaslatot még az előző kormány terjesztette be, és az ő idejében az intézkedést nem tartották be szigorúan. Belpolitikailag működtette a több pólusú parlamentet, igaz, igen gyenge ellenzékkel, és betíltotta a nyilas pártot. Bár a katonai felkészülés sok eszközt vont el, azért gondoskodtak a tűrhető ellátásról, Az Európában dúló háború fontos nyersanyagoktól fosztotta meg Magyarország iparát, amit csak német segítséggel lehetett pótolni. Ezt kihasználva a németek jócskán késlekedtek is a jelentős magyar importjuk ellensúlyozásával az exportjukkal.
Vajon Teleki tragédiájában mi volt erősebb, az ország akkori sorsa, vagy a korrekt politikája. Inkább mind a kettő.
Szólj hozzá!

Gyulai Pál utca

2016. július 04. 18:51 - Komornik Ferenc

bpalota1.jpg
Nemrégen valahogyan elkeveredtem a Gyulai Pál utcába és elgondoltam, ki itt, ezen a szűk, fátlan józsefvárosi utcán végigmegy, vajon tudja-e, ki volt Gyulai Pál, és egyáltalán, érdekli-e az. Pedig Gyulai szerintem egyike volt azon századfordulós személyiségeknek, akikhez ma nagyon is hasonlító ismerősöket láthatunk. A kétségtelenül míves műkritikus olyan szédületes karriert futott be a magyar irodalomban, ami magasan felülmúlta a legzseniálisabb íróink, költőink társadalmi helyzetét. Hogyan sikerülhetett ez neki, aki elszegényedett nemesi családból származott,  fiatalon saját kereseteiből, házitanítóskodásból élt, és aki bár Petőfi, Vörösmarty, Arany közelében serénykedett, csak sóvároghatott az irodalmi babérok után? 
ir013lap181.jpg
De telnek-múlnak az évek, és epigon-szerű versei után egyszer csak az Akadémia tiszteleti tagjai, az Országgyűlés felsőháza, a Főrendiház néhány száz előkelősége között találjuk, elnöke az irodalmi élet legfőbb szervezőjének, a Kisfaludy Társaságnak, és a legtekintélyesebb irodalmi lapok szerkesztője, egyetemi tanár. Hiszen egykor a róla elnevezett utcán bandukolt  végig a Trefortból,  az irodalom iránt szerinte közömbös bölcsészhallgatók okítása után. Az előrejutása nem volt véletlen, hiszen Gyulai az osztrákokkal való kiegyezés mellett állt politikailag, Deák pártjában hisz, küzd Petőfi lírájának elismeréséért, dicsőíti Vörösmarty költészetét. Nos, mindez rendjén is lett volna, ha irodalmi tekintélyét nem növeli hatalommá, amellyel akadályozta a 19-20 századi új magyar irodalom fejlődését, például Vajdát, Adyt mindössze affektálónak tartva, Mikszáthról egy szava sincs, és sokszor nem a műveik, hanem a magánéletük alapján ítélkezik alkotókról.
Általában mint ő, sokan eljutnak a-től b-ig, az ő esetében azonban a korabeli sajtó és legutóbb Beke Albert irodalomtörténészünk (Hatalom és szerep. Mundus Kiadó, 1994) az a-t bontják ki, és kimutatják, hogy Gyulait valószínűleg egy felsőosztálybeli tanítvány iránti viszonzatlan szerelem, és annak beismerése, hogy nem tud irodalmi példaképeihez felnőni a költészetével, vagyis a kisebbbségi érzés lövi ki az irodalom napszámosai közül a kicsinységét kompenzáló hatalomba. Lám, hogyan látta mindezt az irodalomtörténész?  "Gyulai egy kisebbrendűség érzésétől űzött, meghiúsult nagyratörését hatalomszerzéssel kompenzáló karrierista volt. Önmagában azonban ez még nem lett volna baj... az alapvető faktort e karrierizmus következményei alkotják, amelyek súlyosabbak és veszélyesebbek, mint maga az indítóok".
Általában egy ember tettei az egyéniségéből fakadnak, az egyéniséget pedig a gyermek- és ifjúkor érzései, tapasztalatai mellett az öröklött tulajdonságok formálják - emlékeztetett rá Beke, aki szerint gyakran a kisebbségi érzés nagyravágyássá fejlődik, az ilyen ember szakadatlanul tanul, hogy vezetővé váljon, de ennek a szerepnek a meghódításáért kész vezetetteket is feláldozni. Először van a hatalomvágy, utána kerül kiválasztásra a hatalom, amely ellen harcot hirdet, majd azt kisajátítja magának - írja. Gyulai "ahhoz, hogy (irodalmi) hatalomra tehessen szert, látszatra támadhatatlanul kellett felmutatnia kora polgári eszményeit ls, ezen a látszaton belül gátlástalanul élt mindazokkal az eszközökkel és lehetőségekkel, amelyek célszerűnek látszottak, akár esetleges vetélytársait, akár pedig a hatalom vélt vagy valóságos veszélyeztetőit kellett letérítenie". Nekem úgy tűnik, hogy mint az ország első irodalom kritikusa iskolát teremtett, de eközben nem volt tisztában azzal, hogy az ítélkezők között az egyetlen, akinek ítéletei ellen nincs fellebbezés. Hogy kíméletlen szubjektivitásával  tehetségektől foszthatja meg embertársait. A műkritikusra nem lehet érvényes a mondás, hogy aki nem tudja, az tanítja. Pátriárka kort megérve szomorúan tapasztalhatta, hogy hatalma kiüresedett, az új magyar irodalom mégis kisarjadt..
Szólj hozzá!

Nemzeti állam, nemzeti trafik

2016. július 01. 19:32 - Komornik Ferenc

Lépten-nyomon lehet ma hallani a nemzetállamokról, főleg Európa keleti felében, mint amelyeket meg kell védeni, és mivel az EU-val kapcsolatban emlegetik őket, valószínű, hogy kitől.
De mi is a nemzetállam? 
Ha jól emlékszem, amely olyan embercsoportot tömörít, akiket egységes jelleggel egyazon hagyomány (eredet, történet vagy mítosz), nyelv, kultúra és akarat köt össze egy földrajzilag behatárolt területen. Nos, állítólag ez az államformáció mind kevesebb hatáskörrel rendelkezik és ez válságba sodorja.  Nos, van egy rossz hírem: a nemzetállamok amióta léteznek, folyamatosan válságban vannak. Ez több mint 300 éve tart, amióta a westfália-i békét  követően kifejlődhettek. Egyébként is, szintén a történészek szerint, azóta folyamatosan annyi problémát okoztak, mint amennyit megoldottak.
 
A válság okai
Korunkban mindent áthat a gazdaság és a kereskedelem globalizációja, mely folyamatot a nemzetállamok kormányai kevéssé tudják ellenőrizni. A gyorsan fejlődő rakétarendszerek katonailag a legtöbb államot kiszolgáltatottá teszik. Válságuk további külső oka, hogy az információ áramlás mai eszközei szintén megoldhatatlan feladatok elé állítják azokat az államokat, amelyek valamilyen okból korlátozni akarják lakosságuk híréhségét és általános tudásszomját. A belső okok között lehet, amikor ezekben az államokban a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek jogai nem érvényesülnek (a mi régiónkban is egyes államok etnopolitikai törekvései népirtáshoz is vezettek, ilyen tragédiákat éppen ezen országok EU-taggá válása tud megakadályozni). Például Bíró Gáspár egyik tanulmánya a belső okok között szerepelteti azt is, hogy legtöbbször hiányzik a nemzetállamok működéséhez szükséges államférfiúi felelősség-etika, ami megnyilvánulhat a gyakori korrupcióban, az ígérgetős választásokban. Szerinte a nemzetállami kompetenciákat az is szűkíti, hogy csak szűk értelemben rendelkezhetnek nemzetgazdasággal, hiszen kitettek a világgazdaságnak a beszerzéseikben és az exportjukban, és nem tudják ellenőrizni a pénzpiacokat.
 
Szövetkezési óhaj
Minden kor produkált a nemzetállamoknak nehézségeket, amiből kiutat kerestek, s azt a más nemzetállamokkal való szövetkezésben találták meg  Egy ilyen szövetség ma az Európai Unió. Palánkai Tibor akadémikus erről azt húzta alá, hogy hazánk EU-tagsága csak elősegíti a helytállást a globalizált világban. Ez azonban nem jelenti az állami szerep leértékelődését, sőt számos területen felértékelődik, hiszen a globalizációval nyert előnyöket ő osztja, meg újraosztja, s ebben senki nem szól bele, kivéve, hogy a makrogazdaság szabályozásában a nemzeti állam kénytelen osztozni különböző nemzetközi intézményekkel, szervezetekkel. A nemzetállam sorsa felett búslakodóknak ajánlanám Simai Mihály akadémikus intencióját még 1997-ből: "Sikerre a következő évtizedek integráltabb világában valószínűleg azok az országok számíthatnak, amelyek kormányzását nem torzítják el a szűk csoportérdekek, vagy merev ideológiai meggondolások, amelyek gyakorlatiasan képesek nemzetközi helyzetük, lehetőségeik és nemzeti érdekeik reális mérlegelésére, képviselésére. Ehhez meghatározó fontosságú a demokratizmus és társadalmi kohézió, a közmegegyezés és a szakértelem szükséges minimumának a biztosítása".
 
Ijesztgetés a migránsokkal
Egyesek a mai nemzetállamok veszélyforrásai között tartják számon a migrációt. "Ők azok, akik elveszik a nemzet fiainak munkáját, kulturális identitását, nemzeti boltjaink árukészletét, felhígítják az anyanyelvi közeget és egyáltalán a nemzetet". Azt halljuk - nem is az angol miniszterelnöktől - hogy Nagy.-Britannia a migráns-kérdés európai megoldatlansága miatt lép ki az EU-ból. Ez igaz, csakhogy Albionban migránsok alatt pont az EU-országokból bevándorolt munkavállalókat értik, és nem a menekülteket, akik közül hajlandók 15 000 szíriait elhelyezni.
Szólj hozzá!

Angolok és angolok

2016. július 01. 18:57 - Komornik Ferenc

ragnar-sigurdsson-1024x576.jpg

Fotó: 24.hu

Az izlandi focisták iránti minden szimpátiám ellenére én szomorúan búcsúztattam az angol válogatottat az EB-től, nem kevésbé Nagy-Britanniát az Európai Uniótól. Szerettem Roony-ék erős, fantáziadús játékát, de az egyszerű angolokat is, főleg amiért sokáig egyedül küzdöttek Hitlerék ellen az európai demokratikus nemzetek védelmében.. Habár Anglia továbbra is Európa jelentős szereplője marad, távozásával nem elsősorban a reá és ránk nézve komoly gazdasági nehézségek várnak, hanem ennél valami több. Szerintem az EU legfőbb célját nem az olajozott, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés képezte, hanem az, hogy végre Európa nemzetei az önérdekek túlhangsúlyozása helyett összefogjanak egy háborúktól mentes kontinensért, s hogy európaiak ne válhassanak háborús áldozatokká, földönfutókká. Éppen ennek biztosítására a tagállamok demokratikus berendezkedést vállaltak, amely kiveti magából a polgárok jogfosztottságát és a sanda megtévesztését is. Nem véletlenül emelem ki a megtévesztést, hiszen nézzünk az angol népszavazás adatai mögé. Például Angliának éppen azon régióiban szavaztak a legtöbben a kilépésre, ahol a térségnek legnagyobb az érdekeltsége az EU-s szabad kereskedelemben, a megkötöttségek nélküli exportban. Másrészt, a kilépést javarészt a munkások támogatták, miközben a kilépés mellett kampányolók pont azt ígérték, hogy majd  megszüntetik a munkajogi védelmet biztosító EU-s előírásokat is. Ez csupán két példa arra, hogy még egy nagy kultúrájú országban is milyen hatása lehet a populizmusnak. Persze nem mindenkire. Angliának nem sokkal kisebb fele kitartott az EU mellett. Most, június végén még nem tudni hová vezet mindez. Egy viszont biztos. Az összefogásukról híres angolok most megtapasztalhatják, milyen a társadalmi méretű megosztottságban élni. Mi már tudjuk. 

Szólj hozzá!

Első negyedév

2016. június 21. 19:42 - Komornik Ferenc

Egyedül nem megy?

Az első negyedévi gazdasági "alagútból" már látszik a fény, valamelyest élénkül a vállalatok rendelés állománya - hangzik a hivatalos szócsövekből. Jó, ha így van, én azért nem siklanék el ilyen könnyen a januártól átélt gazdasági visszaesés problémája felett. Mert mi is történt? Röviden: a 2015 utolsó negyedévhez képest 0,8 százalékkal visszaesett a magyar GDP. Ilyen apályra legutóbb 2012 első negyedévében került sor, akkor is csak 0,2 százalékkal. Sajnos, megint "más szemében kerestük a szálkát", mivelhogy a fő okot az EU-támogatások szüneteltetésében láttuk, és némiképp a multi autóipar csökkent teljesítményében. Pedig ha ez valóban ok lehetett, az a szomszédos EU-s országokat is érinthette volna, viszont az Eurostat jelentése szerint ugyanekkor például Szlovákia GDP-je 1,7, Romániáé 1,6 százalékkal bővült. Csak Lengyelország élt át visszaesést, de csak 0,1 százalékot. Valószínű tehát, hogy a szomszédban nem annyira kitettek az EU beruházásoknak, mint mi és a gépkocsi gyártás - egyébként fejlesztések miatti visszafogását - más nemzeti iparágak pótolni tudják.
Az EU most tér át az új költségvetési ciklusára és mi azt nagyon megérezzük. A magyar GDP-t 2004-óta átlagosan évi 2 százalékkal növelték az EU-támogatások, s mint az Állami Számvevőszék egy 2015 szeptemberi tanulmányában ismertette, 2004-2014 között Brüsszel 8.088,9 ezer milliárd forint támogatást nyújtott, 2007-2013 között 10 6779,9 ezer milliárd forint fejlesztés valósult meg, aminek 17 százaléka volt a hazai hozzájárulás. Ennek jelentőségét a tanulmány abban látta, hogy "hozzájárult a válságot követő nagyobb gazdasági visszaesés elkerüléséhez, másrészt az infrastruktúra fejlesztésével, az infrastrukturális, a 2. világháborúig visszanyúló történelmi  fejletlenségnek a felszámolásával hozzájárult a tartós gazdasági növekedéshez". 2013 végéig a munkahely teremtési operatív programok (GOP-ROP) során 130 775 fő került állásba, az ÁROP-TAMOP-program keretében 1 millióan vettek részt továbbképzésben. Ezek a Brüsszelből jött áldások el is kényelmesítették a gazdasági vezetést, hiszen ma beruházás csak EU-s pénzekből valósul meg. Ennek tükre, hogy a magyar építőipar idén a 2015-ig lehívható EU-s források elmaradása miatt az első negyedévben 27,6 százalékkal maradt el a múlt évihez képest és a megelőző negyedévhez viszonyítva is nagyot zuhant. Itt az út- és vasútépítés szünetelése volt a fő ok.
Furcsa, hogy a kormány a kilábaláshoz a fogyasztás növekedésében reménykedik.. A mai alacsony bérszínvonal és a magas, 27 százalékos áfa mellett döntő kereskedelmi élénkülésre aligha lehet számítani, különben is az OECD által jósolt idei 2,5 százalékos GDP növeléshez a fogyasztás növekedése nem lenne elegendő. Ha valamiben reménykedni lehet, úgy az, hogy úgy tegyünk, mintha magunkra lennénk utalva: az állam a saját kiadásainál fogához veri a garast, tartózkodik a hivalkodó beruházásoktól, a járulékokból és az adókból jó egészségügyet és oktatást finanszíroz, és nem a fiskális okokból mély inflációhoz méri a nyugdíjakat. A vállalkozások jó előre tudnak kalkulálni, jogbiztonság és korrupció nélküliség veszi őket körül... de ezzel nem mondok újat. Azzal sem, hogy ugyanakkor gondosan meg kell nézni minden eurót, hogy hová kerül. Megrökönyödve olvashattam, hogy Brüsszel több fejlesztési programra a támogatott beruházások túlárazása, vagy hogy másra költöttük a pénzt, mint amire kértük, felfüggesztette a kifizetéseket és tetemes büntetéseket is kiszabott. Például, mert hogy a potenciális pályázók körét indokolatlanul leszűkítő pályázati kritériumokat tartalmazott a kiírás, és ennek következtében kedvezett a Strabagnak, a Közgépnek és a Swietelsky cégeknek, 48 milliárd forint a bírság. További 40 milliárd forint a büntetés amiatt, hogy az Öveges kémialabor létesítési programban  ugyanazt a tervet többször is kifizették. A társadalmi infrastruktúra program szabálytalanságai miatt is 10 milliárd forint Brüsszel követelése.
Nem túlzás, hogy az EU ma kulcsfontosságú jelentőséggel bír a magyar gazdaságban. De meddig, hiszen 2020-ban elmaradnak az un. felzárkóztatási támogatások, s a  ma hivatalosan hozsannázott  gazdaságpolitika aligha lesz elégséges a GDP növeléséhez.
Szólj hozzá!

Napló nem csak kamaszoknak

2016. június 11. 15:17 - Komornik Ferenc

 

Június 12.-én 87 évvel ezelőtt született Frankfurt am Main-ban egy szörnyű sorsra kárhoztatott kislány. Szégyellem, de erre a dátumra a figyelmemet egy messziről jött hír keltette fel, mégpedig, hogy Buenos Airesben ezen a napon, mint minden évben megemlékeznek Anne Frankról, erről a gyermek sorból éppen kinőtt kamaszlányról, , aki valóban egyike volt azon keveseknek, akinek születésnapját nem csak kerek évfordulókon lehet számon tartani. A hír azért is fontos, mert Argentínából érkezett, abból az országból, amely egykor a Dél-Amerikába menekült 9 ezer náci közül a legtöbbet, 5 ezret fogadott be, és ahol évtizedeken keresztül tomboltak a diktatúrák. Túljutva mindezen, helyre állítva a demokráciát,  a fasizmusnak egy nagyon távoli áldozata válhatott számukra, az argentin fiataloknak példaképpé. Buenos Airesben 2009-ben nyílt meg a Centro Anne Frank intézet az amszterdami Anne Frank Múzeum,  a New York-i Anne Frank Center USA, a berlini Anne Frank Zentrum  és sok más európai állandó kiállítások után. Világszerte ezeket az intézményeket a fiatalok nevelése érdekében hozzák létre és nem csak a fasizmus szőrnyű arcának bemutatására, hanem azért is, mert Anne Frank híres, már 70 nyelven és 30 millió példányban megjelent Naplója, amelyet  Amszterdamban, a Hollandiába is bevonult nácik elöl 25 hónapon át, családjával egy sötét szobában rejtőzködve vezetett, örök érvényű olvasmány az övéhez hasonló gonddal küzdő kamaszok és az őket megérteni akaró idősebbek számára. Sajnálom, hogy a hazai középiskolák kötelező, vagy ajánlott olvasmányai között a Naplót nem fedezhettem fel, s ha ez így van, a magyar fiatalokat egy szeretetre méltó, okos, a saját útját kereső, felvilágosult elődjük gondolataitól fosztjuk meg.

Anne 13 évesen kezdi meg naplója vezetését, egy fiktív barátnőjéhez írja, talán azt jelezve, hogy bár gondolatait a szüleivel nem, de másokkal akár kész meg is osztani. Olyan napló tehát, amit nem lakatol le. Miért lehet kedvenc olvasmánya a fiataloknak?

1942 szeptemberével kezdi vezetni, ekkor fiatalos lázongás, durcásság jellemzi bejegyzéseit. "Vannak emberek, akik nem érik be azzal, hogy saját gyermeküket neveljék, hanem ismerőseik gyerekének nevelésébe is beavatkoznak" (Itt talán arra a családra céloz, amelyikkel meg kellett osztaniuk a rejtekhelyüket). De folytatja: "Elidegenedtem a családomtól, egyedül hajózom az élet vizein,. Majd meglátjuk, hol kötök ki". "A szülők csak jó tanácsot adhatnak és irányíthatnak, de a jellemét mindenkinek magának kell kialakítani". Majd kifakad: "Megtanultam hallgatni, a számat befogni, kedvesnek, engedékenynek lenni és még mindenféle istencsudát. Attól félek, hogy gyorsan elhasználom az eszemet, pedig úgy sincs belőle sok és semmi sem marad a háború utánra" "Szüleink talán már elfelejtették, hogy ők is voltak fiatalok? Ez annál is valószínűbb, mert ha tréfálunk, komolyan néznek reánk és nevetnek, ha komolyak vagyunk."  Nyilván, gondolatban ezt is nekik címezte: "Egyik ember sem tilthatja meg a másiknak, hogy véleménye legyen, bármily fiatal is a másik".

Persze, ilyen bejegyzések akár egy napfényes szobában is születhetnek, ám a továbbiak már szomorúak, de Anne erős jellemét mutatja, hogy ő, akinek félelemben kell élnie, ezt írja:

"Aki retteg valamitől, magára maradt vagy szerencsétlen, egyetlen és legjobb módszer, ha kimegy a szabadba, oda, ahol teljesen egyedül lehet, egyedül az égbolttal, a természettel és Istennel".  Sajnos, neki csak a rettegés marad. De: "Órák hosszat beszélhetnék nyomorúságról, ami együtt jár a háborúval, de ezzel csak magamat szomorítanám. Nem marad más hátra, mint magunkra erőszakolt nyugalommal bevárni ennek a szerencsétlenségnek a végét... vár az egész földgolyó, és sokakra már csak a halál vár".

1944 augusztus 1-jén keltezi utolsó napló bejegyzését. Érzékeny lelkével mintha megsejtené a véget: "Állandóan keresem a módját, hogyan lehetnék olyan, amilyen szeretnék, és lennék is, ha nem lennének mások a világon". De voltak, és közöttük egy máig ismeretlen feljelentő is... Anne Frank nővérével tífuszban halt meg 17 ezer fogvatartottal együtt a Bergen-Belseni koncentrációs táborban, néhány héttel azelőtt, mielőtt a tábort 1945 április 15-én felszabadították az angolok. Talán megmenekülhetett volna, mint Kertész Imre regényének Köves Gyurija Buchenwaldból. És tovább írt volna. De műveivel nehezen szárnyalhatta volna túl a Naplót. 1929. június 12-én született Németországban.

http://www.annefrank.org/de/Bildungsarbeit/Wanderausstellung/Lateinamerika/Argentinien/

 http://www.centroanafrank.com.ar

 

Szólj hozzá!

Állambácsi nevel

2016. június 07. 16:53 - Komornik Ferenc

A pedagógusok körében, újabban az önkormányzatoknál is nagy vihart kavar a közoktatás teljes államosítása. Sokan gondolják úgy, hogy mivel az oktatás nevelés is egyben, az állam közvetlen és általános befolyást gyakorolhat majd az ifjúság nevelésére. Különösen, mivel ellentétben a múlttal, amikor a nevelési feladatokat az oktatás keretén belül akarták megoldani, ma az oktatás vált a nevelés részévé. De hát mi dolga lehet az államnak a fiatal nemzedék fizikai, értelmi, erkölcsi  erőinek fejlesztésében, azon túl, hogy  megteremti a feltételeit a család, a társadalom, a kultúra nevelő missziója számára? A történelem nem egy példáját mutatta fel  az éppen aktuális hatalom nevelési törekvéseinek kárhozatairól.
A görögöknél először vitatja el az állam a családtól a nevelést, hogy a szemlélet formálás alapjául a kiváltságos helyzetet igazoló hősi múltat tegye meg, ennek érdekében történik a testi erő fejlesztése. Ez első jele annak, hogy az állam, a hatalom csak magának tud nevelni. Ezzel szemben az eszében bízó, leleményes, tapasztalataival felül emelkedő Odüsszeusz  szinte már a polgárság mintaképévé válhat, akinek nevelő iskolája az élet, a család, itt tanulja meg tisztelni az időseket és itt tanul meg azonosulni az értékekkel. Ennek ellentétes példája Spárta, az i.e. 8. században különvált városállam, ahol a legfőbb cél az állandó harci készültségre való nevelés, az egyéniség teljes elfojtása. Ilyen fiatalokra a mindössze 8 ezer főt számláló uralkodó osztálynak volt szüksége a hatalmát veszélyeztető, állandóan lázongó helóták 200 ezres tömegével szemben. (Pikánszky-Németh Neveléstörténet). Az athéni nevelés viszont szembe helyezkedik a spártaival. (Periklész: "Az ő nevelésüket az jellemzi, hogy szüntelenül fáradságos gyakorlatokkal edzik magukat... mi viszont szabadabb módon élünk, de nem csekélyebb elszántsággal tudunk ugyanolyan veszélyekkel szembenézni. Athénben harmonikus embereket nevelnek, nincs semmiféle központi állami szabályozás (Platón: "A családtagok, a dadák versengve nevelték a kisdedeket, mi a jó, mi a rossz". Hasonló szellemben neveltek a "paidagóguszok" is.
Az ókori Rómában a nevelési cél az ifjúság képessé tétele az állami célok szolgálatára. A "vir bonus", a jó ember az eszmény, aki rendelkezik a "virtus" férfias erényével, képes arra, hogy köztisztviselőként segíti a központi akarat érvényre jutását az egész birodalomban... és ha lehetőség nyílik rá, új provinciákkal gyarapítja Róma "örök dicsőségét". A császárság korában felbomlik a patriarchális nevelés rendje, Fabius Qintilianus, a császári udvar nevelője az otthonit "puha nevelésnek" tartja, amely a lélek és a test erejét egyaránt megtöri.
A keresztény embereszmény gyökeresen más, mint a görög-római. "Testét igen kevésre becsüli, értelmét sem sokra. A szív egyszerűsége, a lélek tisztasága becsesebb minden másnál. Az erkölcs forrása nem a tudás, hanem a hit és a szeretet... a keresztény dolga a béketűrés, a sérelmek és szenvedések bátor elviselése, a szeretet, az önfeláldozás, az önzetlenség, a nyugalom, a béke, a szegénység, az alázatottság".(Fináczy Ernő). Talán csak a Hippói püspök, Szent Ágoston hitt abban, hogy az eredendően bűnös ember "Isten kegyelme által" szellemi emberré válhat. Évszázadokon át érvényesül a vallásos nevelés kizárólagossága.
Ugorjunk innen az abszolútizmus korába (1848-1967), amikor a Habsburg birodalom szétzilálódott egységének helyreállítása érdekében a cél, hogy az oktatás felett az állam gyakorolja a főfelügyeletet. Ez a főfelügyelet nem csak az iskolára vonatkozott, hanem a házi oktatásra és a családi nevelésre is kiterjedt. Az abszolútizmus eszméivel átitatott ismereteket kötelezően el kellett sajátítaniuk a gyerekeknek, sok esetben  csendőrrel vitették el őket az iskolába, emellett a szülőket súlyos pénzbüntetésre ítélték. A nem egyházi iskoláknál az előljáróság csak az iskola fenntartásáról gondoskodhatott, a szellemi vezetés a katolikus egyház dolga volt. De a protestáns egyházi iskolákat is állami felügyelet alá vette a kormányzat. Az új nevelési célt szolgálta a különben gyors fejlődése az iskolahálózatnak: az elemi iskolák száma 9000-ről 12 437-re emelkedett. De még így is elmaradt Európa fejlett országai fejlődése mögött, az állami kiadások alig 1,9 százalékát költötték a közoktatás támogatására, Spanyolország után Európában a legkevesebbet. (Pukánszky-Németh).
A kiegyezést követően a magyar liberálisok a nevelés polgárosodása mellett érveltek. Közülük például báró Eötvös József (1848-ban, majd 1867-től halálig kultuszminiszter) 1868-ban egy cikkében leszögezte: " Minden abszolút államban a nép nevelés a dolgok természeténél fogva a kormányzat egyik eszközének tekintetik, s ezért az állam a népoktatást a maga kezéből nem bocsáthatja ki. Alkotmányos országban az én meggyőződésem szerint az állam biztosága nem bizonyos elveknek elfogadásától függ, hanem függ a műveltségnek, az értelmiségnek általánosságától, ezért minden alkotmányos állam saját érdekei ellen cselekszik, ha azokat, kik őt a népművelésben segítik, ezen működésükben akadályozni akarják.
Az első világháború után az állam által kimondott tantervekben a keresztény és a kizárólagos nemzeti értékek, a nacionalizmus és az irredentizmus lett a meghatározó, de mint Gergely Jenő megállapítja: "Az iskolák a hazafias, valóban valláserkölcs keretében európai műveltséget közvetítettek". Klebersberg nagy ívű  iskolai fejlesztéseihez azt is sürgette, hogy olyan szakemberek álljanak rendelkezésre, akik európai színvonalon állnak. Érdekes módon, a szigorúan célzatos tananyagba bekerülhetett Jókai, Herczeg Ferenc, Ady, Móricz, Szabó Dezső is. Hóman Bálint oktatási rendszere számos, a reformpedagógia szellemében működő iskolát  is megtűrt, amelyekben polgáribb szellemben neveltek (Családi Iskola, Kerti Iskola, Új Iskola, stb.)  Még a Sík Sándor vezette magyar cserkészmozgalom is egészen 1942-ig ellent tudott állni minden militáns törekvésnek. Ám ekkor már a totális nemzetnevelés a cél, amelynek következményeiről aligha kell bővebben szólnunk.
Mindezt azért idéztem fel, mert hiszem, hogy a közoktatásról és a nevelésről folyó mai vitákat történelmi kontextusba helyezve, oktatás történészek segítségével könnyebb eldönteni, éspedig remélve a  nevelési feltételeket önzetlenül biztosító, ideológiailag semleges állam tartózkodó magatartása és a tanszabadság javára.
Szólj hozzá!

Taníthatsz

2016. június 05. 17:15 - Komornik Ferenc

A kormány hozzájárult az állam oktatási rendszer befolyásolásának csökkentéséhez, az oktatási intézmények szakmai önállóságának fokozásához, a pedagógus bérek emeléséhez, az oktatásra fordított költségvetés közelítéséhez az OECD országok átlagához. A kérdés most csupán az, hogy melyik kormány tette ezt? A magyar oktatáskutatók egyöntetű álláspontja szerint a mai pedagógus társadalom által megfogalmazott követeléseket a 80-as évek végétől 2010-ig valamennyi kormányzat teljesítette, anélkül, hogy azokat ki kellett volna kényszeríteni. Lássunk néhány példát!

Az 1985-ben (vagyis a rendszerváltás előtt) kiadott oktatási törvény deklarálta az oktatási intézmények szakmai szuverenitását, ennek biztosítékaként nem csak megengedte, hanem előírta számukra a saját szervezeti és működési szabályzat elkészítését, lehetővé téve számukra a saját nevelési, oktatási feladatok meghatározását, a helyi nevelési rendszer (pedagógiai program) kialakítását, a központi egységes tanterv iskolai adaptációját. Az egységes tanterv betartását addig ellenőrző szakfelügyeletet az intézményt és a pedagógust támogató szaktanácsadássá alakították át. Az intézményvezetők megbízását már a 80-as évtized elejétől határozott idejűvé tették. 1986-tól a vezetői megbízásokat pályázati úton lehetett betölteni, a vezetők kinevezéséhez pedig a nevelőtestületek egyetértése volt szükséges.

1990-ben (Antall-kormány) módosítás történt, kimondták, hogy a közoktatási és felsőoktatási feladatok ellátása állami feladat, de ebben részt vehetnek természetes és jogi személyek, intézményt létesíthetnek és tarthatnak fel a helyi tanácsok (önkormányzatok) szakigazgatási szervei engedélyével. Ezzel egyidejűleg megszüntették a miniszter közvetlen irányítási jogosítványait. Az önkormányzati törvény az óvodákat, általános iskolákat az önkormányzatok tulajdonává tette (együtt a vagyontárgyaikkal) kötelezve őket ott a nevelésről, az oktatásról való gondoskodásra. Feladatokat kaptak a megyei önkormányzatok is és kimondták, hogy a közoktatás feltétekeiről az állam gondoskodik: fejkvóta alapján támogatást nyújt, amelyet az önkormányzat saját bevételeiből kiegészít. Utóbbiak az óvodákhoz 70, az általános iskolákhoz 12 százalékos hozzájárulást biztosítottak, ugyanakkor a fejkvóta miatt a kistelepülések bizonyos hátrányba kerültek. Miközben lényegesen lecsökkent az állami irányítás gyorsan nőtt a kínálat (idegennyelvű iskolák, 6-8 osztályos gimnáziumok, stb.)

1993-tól lényegesen nem változik semmi, viszont szektorsemlegessé teszik, az oktatás finanszírozását a megállapodással működő magániskoláknak alanyi jogon jár az állami támogatás. Az iskola oktatási, nevelési programja a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé, a fenntartó viszont csak olyan pedagógiai programot hagyhat jóvá, amelyet a tantestület elfogadott.

1995-től (Horn-kormány) 2/3-ad birtokában is csak néhány területen pontosítják az előírásokat: megszüntetik a közbeiktatott oktatási szerveket (TOK), amivel egyszintűvé válik a központi szabályozás, ezután a Nemzeti Tantervhez ki kell kérni az Országos Köznevelési Tanács egyetértését, amely vétójogot kap, hogy a kötelező tantervi tartalom ideológia viták helyett csupán pedagógiai, szakmai kontroll alá essen.

1998-tól (Orbán I-kormány) a módosítások jelentősebbek. Alig érintve az előző évek feladat- és felelősség-megosztás rendszerét, változtatnak a tartalmi szabályozáson, erősítik az egyházi iskolákat, 18 évre emelik a tankötelezettséget (!) kezdve azokkal, akik a 98/99-es tanévben léptek be az általános iskolába. Az Országos Köznevelési Tanács vétójoga véleményezési joggá változik a Nemzeti Alaptantervvel kapcsolatban, a 10 évfolyamos általános iskolákat pedig visszaalakítják nyolcosztályossá.

2002-től (Medgyessy-Gyurcsány-kormány) visszaállítják  az Országos Köznevelési Tanács vétójogát a Nemzeti Alaptanterv elfogadásához, mindössze csak ajánlottá teszik a kerettantervek alkalmazását, új feladatokat tűznek az iskolák elé (minőségfejlesztés, , roma gyerekek oktatását támogató országos szolgáltató rendszer létrehozása és működtetése), 2004-től sem történik alapvető változtatás a feladatvállalásban, de a megalakult kistérségi társulásokat nem sikerül bekapcsolni az oktatásba, mivel ehhez 2/3-ad hiányában nem lehetett megváltoztatni az önkormányzati törvényt.

2010-től (Orbán II-kormány) totális fordulat következik be az azt megelőző 25 év alatt kialakult közoktatási feladat-és felelősség-megosztás rendszerében. Az alap-és a középfokú oktatás teljes államosítás alá kerül, az önkormányzatoknál végül is csupán csak az óvodai köznevelési feladat marad..Az iskolák fenntartása az állam, az iskola épületek, a vagyon működtetése az önkormányzatok kötelező feladata lesz (a jelek szerint csak 2016-ig), az iskolaigazgatók munkáltatói joga megszűnik, elvesztik önálló gazdálkodási jogukat és önálló iskolai számlaszámukat. Az igazgatás teljes koncentrálása (KLIK) komoly zavarokat idéz elő, bizonyos béremelések a pedagógus terhek növekedésével járnak.

Az oktatás irányítás mellett igen tanulságos a finanszírozás és az oktatási teljesítmény vizsgálata szerint is felidézni a múltat. A mai követelés, hogy az állam a GDP 6 százalékát költse az oktatásra 1992-ben teljesült 6,6 százalékkal, majd 2005-ig, ha jóval alatta is, az OECD országok átlagához hasonlóan alakult.Általában 5 százalék felett volt és 2007-től a válság idejétől szállt 5 százalék alá, a mélypont 2012-ben volt 4,8 százalékkal. A pedagógus keresetek a bruttó keresetek arányában 2001-ben volt a legalacsonyabb (79,7 százalék), és 2003,2004, 2005-ben szárnyalta túl a 100 százalékot. Tulajdonképpen a PISA-eredmények is leképezték az oktatás irányítást. 2006-ban matematikából az OECD 494 átlagpontszáma mellett a magyar diákok 491 pontot értek el, 2009-ben más tantárgyakból 496 mellett 490 volt diákjaink teljesítménye. 2012-ben az OECD 494-es átlagával szemben hazánk csak 477-et ért el, legújabban pedig az informatikai szövegértés tesztjén 34 országközött a 30. helyen végeztek a magyar diákok.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása