Fotó: 24.hu
Az izlandi focisták iránti minden szimpátiám ellenére én szomorúan búcsúztattam az angol válogatottat az EB-től, nem kevésbé Nagy-Britanniát az Európai Uniótól. Szerettem Roony-ék erős, fantáziadús játékát, de az egyszerű angolokat is, főleg amiért sokáig egyedül küzdöttek Hitlerék ellen az európai demokratikus nemzetek védelmében.. Habár Anglia továbbra is Európa jelentős szereplője marad, távozásával nem elsősorban a reá és ránk nézve komoly gazdasági nehézségek várnak, hanem ennél valami több. Szerintem az EU legfőbb célját nem az olajozott, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés képezte, hanem az, hogy végre Európa nemzetei az önérdekek túlhangsúlyozása helyett összefogjanak egy háborúktól mentes kontinensért, s hogy európaiak ne válhassanak háborús áldozatokká, földönfutókká. Éppen ennek biztosítására a tagállamok demokratikus berendezkedést vállaltak, amely kiveti magából a polgárok jogfosztottságát és a sanda megtévesztését is. Nem véletlenül emelem ki a megtévesztést, hiszen nézzünk az angol népszavazás adatai mögé. Például Angliának éppen azon régióiban szavaztak a legtöbben a kilépésre, ahol a térségnek legnagyobb az érdekeltsége az EU-s szabad kereskedelemben, a megkötöttségek nélküli exportban. Másrészt, a kilépést javarészt a munkások támogatták, miközben a kilépés mellett kampányolók pont azt ígérték, hogy majd megszüntetik a munkajogi védelmet biztosító EU-s előírásokat is. Ez csupán két példa arra, hogy még egy nagy kultúrájú országban is milyen hatása lehet a populizmusnak. Persze nem mindenkire. Angliának nem sokkal kisebb fele kitartott az EU mellett. Most, június végén még nem tudni hová vezet mindez. Egy viszont biztos. Az összefogásukról híres angolok most megtapasztalhatják, milyen a társadalmi méretű megosztottságban élni. Mi már tudjuk.
Június 12.-én 87 évvel ezelőtt született Frankfurt am Main-ban egy szörnyű sorsra kárhoztatott kislány. Szégyellem, de erre a dátumra a figyelmemet egy messziről jött hír keltette fel, mégpedig, hogy Buenos Airesben ezen a napon, mint minden évben megemlékeznek Anne Frankról, erről a gyermek sorból éppen kinőtt kamaszlányról, , aki valóban egyike volt azon keveseknek, akinek születésnapját nem csak kerek évfordulókon lehet számon tartani. A hír azért is fontos, mert Argentínából érkezett, abból az országból, amely egykor a Dél-Amerikába menekült 9 ezer náci közül a legtöbbet, 5 ezret fogadott be, és ahol évtizedeken keresztül tomboltak a diktatúrák. Túljutva mindezen, helyre állítva a demokráciát, a fasizmusnak egy nagyon távoli áldozata válhatott számukra, az argentin fiataloknak példaképpé. Buenos Airesben 2009-ben nyílt meg a Centro Anne Frank intézet az amszterdami Anne Frank Múzeum, a New York-i Anne Frank Center USA, a berlini Anne Frank Zentrum és sok más európai állandó kiállítások után. Világszerte ezeket az intézményeket a fiatalok nevelése érdekében hozzák létre és nem csak a fasizmus szőrnyű arcának bemutatására, hanem azért is, mert Anne Frank híres, már 70 nyelven és 30 millió példányban megjelent Naplója, amelyet Amszterdamban, a Hollandiába is bevonult nácik elöl 25 hónapon át, családjával egy sötét szobában rejtőzködve vezetett, örök érvényű olvasmány az övéhez hasonló gonddal küzdő kamaszok és az őket megérteni akaró idősebbek számára. Sajnálom, hogy a hazai középiskolák kötelező, vagy ajánlott olvasmányai között a Naplót nem fedezhettem fel, s ha ez így van, a magyar fiatalokat egy szeretetre méltó, okos, a saját útját kereső, felvilágosult elődjük
Anne 13 évesen kezdi meg naplója vezetését, egy fiktív barátnőjéhez írja, talán azt jelezve, hogy bár gondolatait a szüleivel nem, de másokkal akár kész meg is osztani. Olyan napló tehát, amit nem lakatol le. Miért lehet kedvenc olvasmánya a fiataloknak?
1942 szeptemberével kezdi vezetni, ekkor fiatalos lázongás, durcásság jellemzi bejegyzéseit. "Vannak emberek, akik nem érik be azzal, hogy saját gyermeküket neveljék, hanem ismerőseik gyerekének nevelésébe is beavatkoznak" (Itt talán arra a családra céloz, amelyikkel meg kellett osztaniuk a rejtekhelyüket). De folytatja: "Elidegenedtem a családomtól, egyedül hajózom az élet vizein,. Majd meglátjuk, hol kötök ki". "A szülők csak jó tanácsot adhatnak és irányíthatnak, de a jellemét mindenkinek magának kell kialakítani". Majd kifakad: "Megtanultam hallgatni, a számat befogni, kedvesnek, engedékenynek lenni és még mindenféle istencsudát. Attól félek, hogy gyorsan elhasználom az eszemet, pedig úgy sincs belőle sok és semmi sem marad a háború utánra" "Szüleink talán már elfelejtették, hogy ők is voltak fiatalok? Ez annál is valószínűbb, mert ha tréfálunk, komolyan néznek reánk és nevetnek, ha komolyak vagyunk." Nyilván, gondolatban ezt is nekik címezte: "Egyik ember sem tilthatja meg a másiknak, hogy véleménye legyen, bármily fiatal is a másik".
Persze, ilyen bejegyzések akár egy napfényes szobában is születhetnek, ám a továbbiak már szomorúak, de Anne erős jellemét mutatja, hogy ő, akinek félelemben kell élnie, ezt írja:
"Aki retteg valamitől, magára maradt vagy szerencsétlen, egyetlen és legjobb módszer, ha kimegy a szabadba, oda, ahol teljesen egyedül lehet, egyedül az égbolttal, a természettel és Istennel". Sajnos, neki csak a rettegés marad. De: "Órák hosszat beszélhetnék nyomorúságról, ami együtt jár a háborúval, de ezzel csak magamat szomorítanám. Nem marad más hátra, mint magunkra erőszakolt nyugalommal bevárni ennek a szerencsétlenségnek a végét... vár az egész földgolyó, és sokakra már csak a halál vár".
1944 augusztus 1-jén keltezi utolsó napló bejegyzését. Érzékeny lelkével mintha megsejtené a véget: "Állandóan keresem a módját, hogyan lehetnék olyan, amilyen szeretnék, és lennék is, ha nem lennének mások a világon". De voltak, és közöttük egy máig ismeretlen feljelentő is... Anne Frank nővérével tífuszban halt meg 17 ezer fogvatartottal együtt a Bergen-Belseni koncentrációs táborban, néhány héttel azelőtt, mielőtt a tábort 1945 április 15-én felszabadították az angolok. Talán megmenekülhetett volna, mint Kertész Imre regényének Köves Gyurija Buchenwaldból. És tovább írt volna. De műveivel nehezen szárnyalhatta volna túl a Naplót. 1929. június 12-én született Németországban.
http://www.annefrank.org/de/Bildungsarbeit/Wanderausstellung/Lateinamerika/Argentinien/
http://www.centroanafrank.com.ar
A kormány hozzájárult az állam oktatási rendszer befolyásolásának csökkentéséhez, az oktatási intézmények szakmai önállóságának fokozásához, a pedagógus bérek emeléséhez, az oktatásra fordított költségvetés közelítéséhez az OECD országok átlagához. A kérdés most csupán az, hogy melyik kormány tette ezt? A magyar oktatáskutatók egyöntetű álláspontja szerint a mai pedagógus társadalom által megfogalmazott követeléseket a 80-as évek végétől 2010-ig valamennyi kormányzat teljesítette, anélkül, hogy azokat ki kellett volna kényszeríteni. Lássunk néhány példát!
Az 1985-ben (vagyis a rendszerváltás előtt) kiadott oktatási törvény deklarálta az oktatási intézmények szakmai szuverenitását, ennek biztosítékaként nem csak megengedte, hanem előírta számukra a saját szervezeti és működési szabályzat elkészítését, lehetővé téve számukra a saját nevelési, oktatási feladatok meghatározását, a helyi nevelési rendszer (pedagógiai program) kialakítását, a központi egységes tanterv iskolai adaptációját. Az egységes tanterv betartását addig ellenőrző szakfelügyeletet az intézményt és a pedagógust támogató szaktanácsadássá alakították át. Az intézményvezetők megbízását már a 80-as évtized elejétől határozott idejűvé tették. 1986-tól a vezetői megbízásokat pályázati úton lehetett betölteni, a vezetők kinevezéséhez pedig a nevelőtestületek egyetértése volt szükséges.
1990-ben (Antall-kormány) módosítás történt, kimondták, hogy a közoktatási és felsőoktatási feladatok ellátása állami feladat, de ebben részt vehetnek természetes és jogi személyek, intézményt létesíthetnek és tarthatnak fel a helyi tanácsok (önkormányzatok) szakigazgatási szervei engedélyével. Ezzel egyidejűleg megszüntették a miniszter közvetlen irányítási jogosítványait. Az önkormányzati törvény az óvodákat, általános iskolákat az önkormányzatok tulajdonává tette (együtt a vagyontárgyaikkal) kötelezve őket ott a nevelésről, az oktatásról való gondoskodásra. Feladatokat kaptak a megyei önkormányzatok is és kimondták, hogy a közoktatás feltétekeiről az állam gondoskodik: fejkvóta alapján támogatást nyújt, amelyet az önkormányzat saját bevételeiből kiegészít. Utóbbiak az óvodákhoz 70, az általános iskolákhoz 12 százalékos hozzájárulást biztosítottak, ugyanakkor a fejkvóta miatt a kistelepülések bizonyos hátrányba kerültek. Miközben lényegesen lecsökkent az állami irányítás gyorsan nőtt a kínálat (idegennyelvű iskolák, 6-8 osztályos gimnáziumok, stb.)
1993-tól lényegesen nem változik semmi, viszont szektorsemlegessé teszik, az oktatás finanszírozását a megállapodással működő magániskoláknak alanyi jogon jár az állami támogatás. Az iskola oktatási, nevelési programja a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé, a fenntartó viszont csak olyan pedagógiai programot hagyhat jóvá, amelyet a tantestület elfogadott.
1995-től (Horn-kormány) 2/3-ad birtokában is csak néhány területen pontosítják az előírásokat: megszüntetik a közbeiktatott oktatási szerveket (TOK), amivel egyszintűvé válik a központi szabályozás, ezután a Nemzeti Tantervhez ki kell kérni az Országos Köznevelési Tanács egyetértését, amely vétójogot kap, hogy a kötelező tantervi tartalom ideológia viták helyett csupán pedagógiai, szakmai kontroll alá essen.
1998-tól (Orbán I-kormány) a módosítások jelentősebbek. Alig érintve az előző évek feladat- és felelősség-megosztás rendszerét, változtatnak a tartalmi szabályozáson, erősítik az egyházi iskolákat, 18 évre emelik a tankötelezettséget (!) kezdve azokkal, akik a 98/99-es tanévben léptek be az általános iskolába. Az Országos Köznevelési Tanács vétójoga véleményezési joggá változik a Nemzeti Alaptantervvel kapcsolatban, a 10 évfolyamos általános iskolákat pedig visszaalakítják nyolcosztályossá.
2002-től (Medgyessy-Gyurcsány-kormány) visszaállítják az Országos Köznevelési Tanács vétójogát a Nemzeti Alaptanterv elfogadásához, mindössze csak ajánlottá teszik a kerettantervek alkalmazását, új feladatokat tűznek az iskolák elé (minőségfejlesztés, , roma gyerekek oktatását támogató országos szolgáltató rendszer létrehozása és működtetése), 2004-től sem történik alapvető változtatás a feladatvállalásban, de a megalakult kistérségi társulásokat nem sikerül bekapcsolni az oktatásba, mivel ehhez 2/3-ad hiányában nem lehetett megváltoztatni az önkormányzati törvényt.
2010-től (Orbán II-kormány) totális fordulat következik be az azt megelőző 25 év alatt kialakult közoktatási feladat-és felelősség-megosztás rendszerében. Az alap-és a középfokú oktatás teljes államosítás alá kerül, az önkormányzatoknál végül is csupán csak az óvodai köznevelési feladat marad..Az iskolák fenntartása az állam, az iskola épületek, a vagyon működtetése az önkormányzatok kötelező feladata lesz (a jelek szerint csak 2016-ig), az iskolaigazgatók munkáltatói joga megszűnik, elvesztik önálló gazdálkodási jogukat és önálló iskolai számlaszámukat. Az igazgatás teljes koncentrálása (KLIK) komoly zavarokat idéz elő, bizonyos béremelések a pedagógus terhek növekedésével járnak.
Az oktatás irányítás mellett igen tanulságos a finanszírozás és az oktatási teljesítmény vizsgálata szerint is felidézni a múltat. A mai követelés, hogy az állam a GDP 6 százalékát költse az oktatásra 1992-ben teljesült 6,6 százalékkal, majd 2005-ig, ha jóval alatta is, az OECD országok átlagához hasonlóan alakult.Általában 5 százalék felett volt és 2007-től a válság idejétől szállt 5 százalék alá, a mélypont 2012-ben volt 4,8 százalékkal. A pedagógus keresetek a bruttó keresetek arányában 2001-ben volt a legalacsonyabb (79,7 százalék), és 2003,2004, 2005-ben szárnyalta túl a 100 százalékot. Tulajdonképpen a PISA-eredmények is leképezték az oktatás irányítást. 2006-ban matematikából az OECD 494 átlagpontszáma mellett a magyar diákok 491 pontot értek el, 2009-ben más tantárgyakból 496 mellett 490 volt diákjaink teljesítménye. 2012-ben az OECD 494-es átlagával szemben hazánk csak 477-et ért el, legújabban pedig az informatikai szövegértés tesztjén 34 országközött a 30. helyen végeztek a magyar diákok.