Lépten-nyomon lehet ma hallani a nemzetállamokról, főleg Európa keleti felében, mint amelyeket meg kell védeni, és mivel az EU-val kapcsolatban emlegetik őket, valószínű, hogy kitől.
De mi is a nemzetállam?
Ha jól emlékszem, amely olyan embercsoportot tömörít, akiket egységes jelleggel egyazon hagyomány (eredet, történet vagy mítosz), nyelv, kultúra és akarat köt össze egy földrajzilag behatárolt területen. Nos, állítólag ez az államformáció mind kevesebb hatáskörrel rendelkezik és ez válságba sodorja. Nos, van egy rossz hírem: a nemzetállamok amióta léteznek, folyamatosan válságban vannak. Ez több mint 300 éve tart, amióta a westfália-i békét követően kifejlődhettek. Egyébként is, szintén a történészek szerint, azóta folyamatosan annyi problémát okoztak, mint amennyit megoldottak.
A válság okai
Korunkban mindent áthat a gazdaság és a kereskedelem globalizációja, mely folyamatot a nemzetállamok kormányai kevéssé tudják ellenőrizni. A gyorsan fejlődő rakétarendszerek katonailag a legtöbb államot kiszolgáltatottá teszik. Válságuk további külső oka, hogy az információ áramlás mai eszközei szintén megoldhatatlan feladatok elé állítják azokat az államokat, amelyek valamilyen okból korlátozni akarják lakosságuk híréhségét és általános tudásszomját. A belső okok között lehet, amikor ezekben az államokban a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek jogai nem érvényesülnek (a mi régiónkban is egyes államok etnopolitikai törekvései népirtáshoz is vezettek, ilyen tragédiákat éppen ezen országok EU-taggá válása tud megakadályozni). Például Bíró Gáspár egyik tanulmánya a belső okok között szerepelteti azt is, hogy legtöbbször hiányzik a nemzetállamok működéséhez szükséges államférfiúi felelősség-etika, ami megnyilvánulhat a gyakori korrupcióban, az ígérgetős választásokban. Szerinte a nemzetállami kompetenciákat az is szűkíti, hogy csak szűk értelemben rendelkezhetnek nemzetgazdasággal, hiszen kitettek a világgazdaságnak a beszerzéseikben és az exportjukban, és nem tudják ellenőrizni a pénzpiacokat.
Szövetkezési óhaj
Minden kor produkált a nemzetállamoknak nehézségeket, amiből kiutat kerestek, s azt a más nemzetállamokkal való szövetkezésben találták meg Egy ilyen szövetség ma az Európai Unió. Palánkai Tibor akadémikus erről azt húzta alá, hogy hazánk EU-tagsága csak elősegíti a helytállást a globalizált világban. Ez azonban nem jelenti az állami szerep leértékelődését, sőt számos területen felértékelődik, hiszen a globalizációval nyert előnyöket ő osztja, meg újraosztja, s ebben senki nem szól bele, kivéve, hogy a makrogazdaság szabályozásában a nemzeti állam kénytelen osztozni különböző nemzetközi intézményekkel, szervezetekkel. A nemzetállam sorsa felett búslakodóknak ajánlanám Simai Mihály akadémikus intencióját még 1997-ből: "Sikerre a következő évtizedek integráltabb világában valószínűleg azok az országok számíthatnak, amelyek kormányzását nem torzítják el a szűk csoportérdekek, vagy merev ideológiai meggondolások, amelyek gyakorlatiasan képesek nemzetközi helyzetük, lehetőségeik és nemzeti érdekeik reális mérlegelésére, képviselésére. Ehhez meghatározó fontosságú a demokratizmus és társadalmi kohézió, a közmegegyezés és a szakértelem szükséges minimumának a biztosítása".
Ijesztgetés a migránsokkal
Egyesek a mai nemzetállamok veszélyforrásai között tartják számon a migrációt. "Ők azok, akik elveszik a nemzet fiainak munkáját, kulturális identitását, nemzeti boltjaink árukészletét, felhígítják az anyanyelvi közeget és egyáltalán a nemzetet". Azt halljuk - nem is az angol miniszterelnöktől - hogy Nagy.-Britannia a migráns-kérdés európai megoldatlansága miatt lép ki az EU-ból. Ez igaz, csakhogy Albionban migránsok alatt pont az EU-országokból bevándorolt munkavállalókat értik, és nem a menekülteket, akik közül hajlandók 15 000 szíriait elhelyezni.
