Az első negyedévi gazdasági "alagútból" már látszik a fény, valamelyest élénkül a vállalatok rendelés állománya - hangzik a hivatalos szócsövekből. Jó, ha így van, én azért nem siklanék el ilyen könnyen a januártól átélt gazdasági visszaesés problémája felett. Mert mi is történt? Röviden: a 2015 utolsó negyedévhez képest 0,8 százalékkal visszaesett a magyar GDP. Ilyen apályra legutóbb 2012 első negyedévében került sor, akkor is csak 0,2 százalékkal. Sajnos, megint "más szemében kerestük a szálkát", mivelhogy a fő okot az EU-támogatások szüneteltetésében láttuk, és némiképp a multi autóipar csökkent teljesítményében. Pedig ha ez valóban ok lehetett, az a szomszédos EU-s országokat is érinthette volna, viszont az Eurostat jelentése szerint ugyanekkor például Szlovákia GDP-je 1,7, Romániáé 1,6 százalékkal bővült. Csak Lengyelország élt át visszaesést, de csak 0,1 százalékot. Valószínű tehát, hogy a szomszédban nem annyira kitettek az EU beruházásoknak, mint mi és a gépkocsi gyártás - egyébként fejlesztések miatti visszafogását - más nemzeti iparágak pótolni tudják.
Az EU most tér át az új költségvetési ciklusára és mi azt nagyon megérezzük. A magyar GDP-t 2004-óta átlagosan évi 2 százalékkal növelték az EU-támogatások, s mint az Állami Számvevőszék egy 2015 szeptemberi tanulmányában ismertette, 2004-2014 között Brüsszel 8.088,9 ezer milliárd forint támogatást nyújtott, 2007-2013 között 10 6779,9 ezer milliárd forint fejlesztés valósult meg, aminek 17 százaléka volt a hazai hozzájárulás. Ennek jelentőségét a tanulmány abban látta, hogy "hozzájárult a válságot követő nagyobb gazdasági visszaesés elkerüléséhez, másrészt az infrastruktúra fejlesztésével, az infrastrukturális, a 2. világháborúig visszanyúló történelmi fejletlenségnek a felszámolásával hozzájárult a tartós gazdasági növekedéshez". 2013 végéig a munkahely teremtési operatív programok (GOP-ROP) során 130 775 fő került állásba, az ÁROP-TAMOP-program keretében 1 millióan vettek részt továbbképzésben. Ezek a Brüsszelből jött áldások el is kényelmesítették a gazdasági vezetést, hiszen ma beruházás csak EU-s pénzekből valósul meg. Ennek tükre, hogy a magyar építőipar idén a 2015-ig lehívható EU-s források elmaradása miatt az első negyedévben 27,6 százalékkal maradt el a múlt évihez képest és a megelőző negyedévhez viszonyítva is nagyot zuhant. Itt az út- és vasútépítés szünetelése volt a fő ok.
Furcsa, hogy a kormány a kilábaláshoz a fogyasztás növekedésében reménykedik.. A mai alacsony bérszínvonal és a magas, 27 százalékos áfa mellett döntő kereskedelmi élénkülésre aligha lehet számítani, különben is az OECD által jósolt idei 2,5 százalékos GDP növeléshez a fogyasztás növekedése nem lenne elegendő. Ha valamiben reménykedni lehet, úgy az, hogy úgy tegyünk, mintha magunkra lennénk utalva: az állam a saját kiadásainál fogához veri a garast, tartózkodik a hivalkodó beruházásoktól, a járulékokból és az adókból jó egészségügyet és oktatást finanszíroz, és nem a fiskális okokból mély inflációhoz méri a nyugdíjakat. A vállalkozások jó előre tudnak kalkulálni, jogbiztonság és korrupció nélküliség veszi őket körül... de ezzel nem mondok újat. Azzal sem, hogy ugyanakkor gondosan meg kell nézni minden eurót, hogy hová kerül. Megrökönyödve olvashattam, hogy Brüsszel több fejlesztési programra a támogatott beruházások túlárazása, vagy hogy másra költöttük a pénzt, mint amire kértük, felfüggesztette a kifizetéseket és tetemes büntetéseket is kiszabott. Például, mert hogy a potenciális pályázók körét indokolatlanul leszűkítő pályázati kritériumokat tartalmazott a kiírás, és ennek következtében kedvezett a Strabagnak, a Közgépnek és a Swietelsky cégeknek, 48 milliárd forint a bírság. További 40 milliárd forint a büntetés amiatt, hogy az Öveges kémialabor létesítési programban ugyanazt a tervet többször is kifizették. A társadalmi infrastruktúra program szabálytalanságai miatt is 10 milliárd forint Brüsszel követelése.
Nem túlzás, hogy az EU ma kulcsfontosságú jelentőséggel bír a magyar gazdaságban. De meddig, hiszen 2020-ban elmaradnak az un. felzárkóztatási támogatások, s a ma hivatalosan hozsannázott gazdaságpolitika aligha lesz elégséges a GDP növeléséhez.
