Hát, végig gyönyörködtük a megnyitót, amire éjjel egyig kellett várni. Nagyon megérte. Minden képzeletet felülmúló látványokban lehetett részünk, amíg színek garmadájával végig vezettek bennünket Brazília történelmén a mai kor életteli s optimizmussal teli világukig. Ám végig nem tudtam szabadulni a gondolattól, ha mondjuk nekünk kellett volna üdvözölni a világ tízezer sportolóját és bemutatkozni az egész világnak. Röviden, ha egy budapesti olimpián nekünk kellett volna megrendezni a megnyitó ünnepséget. Vajon elbüszkélkedhettünk volna azzal, hogy egykor hazánkba oly sokan települtek be idegenek – mondjuk ki, bevándorlók és ezek a különböző nációk ma is békében élnek együtt? Hogy a népességünk sok arcú, több kultúrájú és szabadon lélegzik? És nem féltik egymástól a kultúrájukat? Hogy, ha alacsonyabb életszínvonal is a részük, bíznak a jövőben, nem engedik azt veszélyeztetni? És hogy nincs széthúzás,: mindenki egyenlő és mindenki - ha nem is szambázik - a táncban egybeforr, leveti magáról az okkal belétáplált pesszimizmust.? Hogy még ha olimpiai beruházásról is van szó, nem tűri országa, hogy a vállalkozók az új metró építési költségeit túlárazzák?
És vajon eszünkbe jutott volna, hogy a felvonuló sportolók zászlóvivői mellett kóros beteg, vagy kocsiban mozgássérült gyermekek is haladjanak? Vagy eldicsekedhettünk volna azzal, mint a brazilok, hogy mi mi mindent teszünk a környezetvédelemért, mint ők, akiknek sikerült 80 százalékkal lecsökkenteniük az esőerdő égetését, pedig azokat a fákat a megélhetésért égették, hogy termőföldhöz jussanak és nem holmi épületek elől takarították el az erdőt. A fák... ez volt az esemény központi témája, mégpedig egy olyan országban, amely végeláthatatlan erdőségekkel rendelkezik. A kísérő gyerekek facsemetéket vittek, a sportolók a felvonulásukat követően tízezer fához ültettek magot. Elmondhattuk volna, hogy nekünk sikerült meggátolni a főváros legnagyobb parkjának a beépítését és ezzel követtük a világ leghíresebb parkjának, a manhattani Central Parknak a példáját, ahol New York polgármestere felelős a park érintetlenségéért és ezért több múzeumot a parkot övező utcákba telepítettek?
Kérdések, amelyekre választ kell adnunk, ha 2024-ben ki akarunk állni a világ sportolói elé. Mégpedig nem egy fáradt, koravén országgal, savanyú emberekkel, hanem jogos önbizalommal. Addig van idő, hogy a mi facsemetéink is megnőjenek..
