Mostanában az a hír járja, hogy az Európai Unió létre akarja hozni az Európai Egyesült Államokat. A furcsa az, hogy ezt nem Brüsszelből halljuk, hanem Budapestről. Ráadásul rendszerint akkor, ha az Európai Bizottság valamit kifogásol nálunk. Hagyjuk meg, az EU-nak túl sok dolga van manapság ahhoz, hogy egy távoli jövőt vizionáljon, plusz éppen most, amikor egyes országokkal - a migráció ügyében - nem is ideális a kapcsolata. De, mondjuk, ha mégis felvetné, az nem lenne vadonatúj ötlet. Mert amikor 2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz - éppen az első Orbán-kormány által felgyorsított tárgyalásokat követően - egy európai állam félére is szavaztunk. Hiszen így fogadtuk el az EU közös kül- és biztonsági, igazságügyi politikáját - ami minden államnak a legfontosabb. Ehhez hozzávehetjük, hogy az EU-nak van közös költségvetése és "hadserege" - a NATO jóvoltából -, most építünk ki egy közös határőrséget. Arról már ne is beszéljünk, hogy ugyan úgy mozoghatunk a kontinensen, mintha egy országban lennénk, áruink úgy szelik át Európát, mintha Miskolcról Szegedre mennének. Az EU 500 millió lakosával a világ második legnépesebb állama lenne, egységes kultúrával, integrált gazdasággal, ami által jobban megkapaszkodhatna a világgazdaságban, ami ránk nézve, mint tagországra igen szerencsés lenne.(különösen Anglia kilépése után), és a szövetséget alkotó államok versengve tökéletesítenék az oktatást, egészségügyet, kultúrájuk, hagyományaik megőrzését, hogy megőrizzék a lakosságukat.
No, de mindezt eldönti majd az idő, addig is nem árt tanulmányozni más egyesült államokat, hogyan építik a tagországaik összetartozását és kezelik az eltérő érdekeiket. Vegyük az Amerikai Egyesült Államokat...
A függetlenség elnyerését követően az amerikai államok között is vita folyt arról, hogy milyen módon működjenek együtt. A két szélsőséges álláspont közül az egyik egymástól teljesen eltérő független államok szövetségéről beszélt, a másik egy mesterségesen létrehozott teljes egységes állam mellett, a tagállamok jogai nélkül. Először az első változat győzött, de az nem vált be, így az alkotmánynak sikerült kompromisszumra jutni az eltérő érdekeikhez ragaszkodó államok között, úgy, hogy a lényege mégis az erős szövetségi állam szervezetének és hatásköreinek pontos meghatározása volt - idézik fel a történészek. Mindenek előtt például az alkotmány garantálja a tagállamok "biztonságát és nyugodt működését", (az ország honvédelmére ma is az USA a GDP-jének 3-4 százalékát fordítja). Az egyes államok jogi aktusai (pl. szerződések, eseti eljárások, családjogi döntések) a többi államban is érvényesek. A két kamarás kongresszus alsóházába a tagállamok lélekszámmal arányos küldötteket delegálhatnak, miközben a szenátusba azonos számú képviselőt. A bírósági rendszer részei az államokban működő kerületi bíróságok, de minden államban van "legfelsőbb bíróság" is. Egyszóval: mindazon hatáskörök, amelyeket az alkotmány nem az USA kizárólagos hatáskörébe rendel, a tagállamot illeti meg. Ilyenek például a helyi adók, az oktatás, a családi élet szabályozása, a tagállami bírósági rendszer, a jóléti, egészségügyi törvénykezés, a polgárjogi szerződések és a társasági adó megalkotása - sorolják.
Az amerikai alkotmány ezeknek a jogoknak az érvényesülésére a világon először megvalósítja valamennyi polgári demokráciára vonatkozó, a hatalom megosztásához kapcsolódva a klasszikus hatalmi ágak, a törvényhozó és végrehajtó, a bírói hatalom elválasztását mind szövetségi, mind tagállami szinten. Ennek biztosítására szolgál a fékek és ellensúlyok rendszere (cheks és balances), amivel minden hatalmi ágnak megvannak az eszközei a többi megfékezésére. Az igazságügyi szervek lehetetlen befolyásolását példázta, amikor legutóbb az elnökválasztási kampány finisében egy időre felújította az FBI a nyomozást a demokrata elnökjelölttel szemben, az ugyancsak demokrata elnök pedig tiszteletben tartva a döntést csak véleményt fűzhetett hozzá. Egyébként még az amerikai erős elnöki rendszer mellett is a képviselőháznak joga van arra, hogy az elnök ellen is kimondja a felelősségét. Egy ilyen procedúra elől mondott le akkoriban Nixon elnök.
Az USA mai berendezkedése hosszú történelmi folyamat eredménye, tele felemelő és kritizálható epizódokkal. Nyílván nálunk se menne másként. Nem tudjuk még, lesz-e Európai Egyesült Államok, amelynek ötletéhez ma Magyarország fenntartásokkal viszonyul. Pedig nem azon kellene gondolkoznunk, hogy akarunk-e az EU-államokkal együtt élni, hanem azon, hogy ők akarjanak velünk szövetségre lépni.
.
