Vajon jogos-e jobb magyar-amerikai politikai viszonyt várni a Republikánus Párt választási győzelmétől, megszűnhetnek-e a hazai demokrácia helyzete miatti óceántúli kritikák? A kancelláriaminiszter szerint ez jogos feltételezés, mivel "nekünk csak a Demokrata Párttal voltak vitáink." Ezzel együtt viszont a republikánusok velük szemben nem igazán védték meg a magyar álláspontot. Jellemző példa erre az a 2015 június 23-i washingtoni kongresszusi meghallgatás a magyar-amerikai kapcsolatokról, amelyen Hoyt Brian Yee helyettes külügyi államtitkár 17 pontban sorolta fel a "demokratikus intézmények magyarországi eróziójának" konkrét tényeit, azokat baráti megállapításoknak nevezve és elismerve a két ország közötti erős kapcsolatokat. Ezen a republikánus képviselők egyik kifogásról sem állították, hogy az a demokrácia szempontjából rendben lenne. Egyébiránt ilyen hozzászólásokat tettek: ne bántsuk Magyarországot; ez a kritika kontraproduktív, hiszen csak arra jó, hogy elidegenítsék a magyarokat az USA-tól; ezek a hibák Obamára is érvényesek... De például a Putyinhoz fűződő viszonyt többen is helytelenítették. Nem véletlen, hogy a kifogástalanul pártatlan Kongresszusi Kutatószolgálat által közzétett elemzés azt állapította meg, hogy "a meghallgatás kiemelkedően kritikus volt Magyarországgal szemben és a Magyarországot bírálóknak volt igazuk". Például kiemelte, hogy a meghallgatás republikánus elnöke, Rahrabachter képviselő itt hallott először arról, hogy 2011-ben több republikánus képviselő is aláírta azt a levelet, amelyben tiltakoztak több száz egyházi szervezet jogi státusának felszámolása miatt - egyetértve a külügyminisztériummal. A szolgálat következtetése azért is fontos, ugyanis ezt fogja idézni bárki, aki objektív forrásból szeretne tájékozódni Magyarország jelenlegi állapotáról.
Egyébként a republikánusok várható viszonyának előrejelzéséhez nem árt többet tudni erről a pártról. Megtudható róluk, hogy történetük, szemben a rabszolgaság fenntartásáért küzdő déli demokratákkal, a rabszolga-felszabadításért folyt harcukkal kezdődött. Miután Lincoln vezetésével megnyerték a polgárháborút, jó harminc évig ők adták az elnökök nagy részét. 1932-től kiszorultak húsz évre, de a 20. század második fele az övék volt. A 60-as években erősödött meg a párton belül a protestáns konzervatív csoportok befolyása. 1980-1992 között Reagennel és Bush-sal hidegháborús politikát folytattak, majd a 90-es évek első felében egy harciasan konzervatív irány kerekedett felül, de azóta egy óvatosabb, liberális értékeket is felvonultató politika lett a párt vezérfonala. Ezt a középre húzó irányt képviselte ifjabb Bush is. Kormányzásuk az amerikai alkotmány szellemében betartotta a fékek és ellensúlyok demokratikus rendszerét, (lásd Nixon lemondását), bár konzervatívak, de mégis hatalmas hangsúlyt helyeznek a gazdasági liberalizmusra és neoliberalizmusra, miszerint az államnak minél kevesebb szerepe kell, hogy legyen a gazdasági életben. Például: a társadalmi biztosítás terén neoliberalisták, vagyis mindenki maga fizesse a biztosítását (lásd Trump tervét az Obama-féle társadalombiztosítási reformmal kapcsolatban). Több elemző szerint is a párt nem igen nevezhető jobboldali pártnak, még közép jobboldalinak sem.
Nyilvánvalóan lehetetlen pontosan előrejelezni, hogy Trump elnökségével oldódik-e a mosolyszünet Washington és Budapest között. A politológusok nagy részének igaza lehet abban, hogy a republikánusok alatt az USA visszafoghatja a nyilvános megleckéztetést, ehelyett talán konstruktívabb, hatékonyabb és sikeresebb módot találhatnak arra, hogy ösztönözzék a demokratikus intézmények erősítését azzal, hogy Magyarország saját maga alakítja politikai jövőjét. Mindez a szövetségesi viszonyunkból és EU-tagságunkból fakad.
