A kormány hozzájárult az állam oktatási rendszer befolyásolásának csökkentéséhez, az oktatási intézmények szakmai önállóságának fokozásához, a pedagógus bérek emeléséhez, az oktatásra fordított költségvetés közelítéséhez az OECD országok átlagához. A kérdés most csupán az, hogy melyik kormány tette ezt? A magyar oktatáskutatók egyöntetű álláspontja szerint a mai pedagógus társadalom által megfogalmazott követeléseket a 80-as évek végétől 2010-ig valamennyi kormányzat teljesítette, anélkül, hogy azokat ki kellett volna kényszeríteni. Lássunk néhány példát!
Az 1985-ben (vagyis a rendszerváltás előtt) kiadott oktatási törvény deklarálta az oktatási intézmények szakmai szuverenitását, ennek biztosítékaként nem csak megengedte, hanem előírta számukra a saját szervezeti és működési szabályzat elkészítését, lehetővé téve számukra a saját nevelési, oktatási feladatok meghatározását, a helyi nevelési rendszer (pedagógiai program) kialakítását, a központi egységes tanterv iskolai adaptációját. Az egységes tanterv betartását addig ellenőrző szakfelügyeletet az intézményt és a pedagógust támogató szaktanácsadássá alakították át. Az intézményvezetők megbízását már a 80-as évtized elejétől határozott idejűvé tették. 1986-tól a vezetői megbízásokat pályázati úton lehetett betölteni, a vezetők kinevezéséhez pedig a nevelőtestületek egyetértése volt szükséges.
1990-ben (Antall-kormány) módosítás történt, kimondták, hogy a közoktatási és felsőoktatási feladatok ellátása állami feladat, de ebben részt vehetnek természetes és jogi személyek, intézményt létesíthetnek és tarthatnak fel a helyi tanácsok (önkormányzatok) szakigazgatási szervei engedélyével. Ezzel egyidejűleg megszüntették a miniszter közvetlen irányítási jogosítványait. Az önkormányzati törvény az óvodákat, általános iskolákat az önkormányzatok tulajdonává tette (együtt a vagyontárgyaikkal) kötelezve őket ott a nevelésről, az oktatásról való gondoskodásra. Feladatokat kaptak a megyei önkormányzatok is és kimondták, hogy a közoktatás feltétekeiről az állam gondoskodik: fejkvóta alapján támogatást nyújt, amelyet az önkormányzat saját bevételeiből kiegészít. Utóbbiak az óvodákhoz 70, az általános iskolákhoz 12 százalékos hozzájárulást biztosítottak, ugyanakkor a fejkvóta miatt a kistelepülések bizonyos hátrányba kerültek. Miközben lényegesen lecsökkent az állami irányítás gyorsan nőtt a kínálat (idegennyelvű iskolák, 6-8 osztályos gimnáziumok, stb.)
1993-tól lényegesen nem változik semmi, viszont szektorsemlegessé teszik, az oktatás finanszírozását a megállapodással működő magániskoláknak alanyi jogon jár az állami támogatás. Az iskola oktatási, nevelési programja a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé, a fenntartó viszont csak olyan pedagógiai programot hagyhat jóvá, amelyet a tantestület elfogadott.
1995-től (Horn-kormány) 2/3-ad birtokában is csak néhány területen pontosítják az előírásokat: megszüntetik a közbeiktatott oktatási szerveket (TOK), amivel egyszintűvé válik a központi szabályozás, ezután a Nemzeti Tantervhez ki kell kérni az Országos Köznevelési Tanács egyetértését, amely vétójogot kap, hogy a kötelező tantervi tartalom ideológia viták helyett csupán pedagógiai, szakmai kontroll alá essen.
1998-tól (Orbán I-kormány) a módosítások jelentősebbek. Alig érintve az előző évek feladat- és felelősség-megosztás rendszerét, változtatnak a tartalmi szabályozáson, erősítik az egyházi iskolákat, 18 évre emelik a tankötelezettséget (!) kezdve azokkal, akik a 98/99-es tanévben léptek be az általános iskolába. Az Országos Köznevelési Tanács vétójoga véleményezési joggá változik a Nemzeti Alaptantervvel kapcsolatban, a 10 évfolyamos általános iskolákat pedig visszaalakítják nyolcosztályossá.
2002-től (Medgyessy-Gyurcsány-kormány) visszaállítják az Országos Köznevelési Tanács vétójogát a Nemzeti Alaptanterv elfogadásához, mindössze csak ajánlottá teszik a kerettantervek alkalmazását, új feladatokat tűznek az iskolák elé (minőségfejlesztés, , roma gyerekek oktatását támogató országos szolgáltató rendszer létrehozása és működtetése), 2004-től sem történik alapvető változtatás a feladatvállalásban, de a megalakult kistérségi társulásokat nem sikerül bekapcsolni az oktatásba, mivel ehhez 2/3-ad hiányában nem lehetett megváltoztatni az önkormányzati törvényt.
2010-től (Orbán II-kormány) totális fordulat következik be az azt megelőző 25 év alatt kialakult közoktatási feladat-és felelősség-megosztás rendszerében. Az alap-és a középfokú oktatás teljes államosítás alá kerül, az önkormányzatoknál végül is csupán csak az óvodai köznevelési feladat marad..Az iskolák fenntartása az állam, az iskola épületek, a vagyon működtetése az önkormányzatok kötelező feladata lesz (a jelek szerint csak 2016-ig), az iskolaigazgatók munkáltatói joga megszűnik, elvesztik önálló gazdálkodási jogukat és önálló iskolai számlaszámukat. Az igazgatás teljes koncentrálása (KLIK) komoly zavarokat idéz elő, bizonyos béremelések a pedagógus terhek növekedésével járnak.
Az oktatás irányítás mellett igen tanulságos a finanszírozás és az oktatási teljesítmény vizsgálata szerint is felidézni a múltat. A mai követelés, hogy az állam a GDP 6 százalékát költse az oktatásra 1992-ben teljesült 6,6 százalékkal, majd 2005-ig, ha jóval alatta is, az OECD országok átlagához hasonlóan alakult.Általában 5 százalék felett volt és 2007-től a válság idejétől szállt 5 százalék alá, a mélypont 2012-ben volt 4,8 százalékkal. A pedagógus keresetek a bruttó keresetek arányában 2001-ben volt a legalacsonyabb (79,7 százalék), és 2003,2004, 2005-ben szárnyalta túl a 100 százalékot. Tulajdonképpen a PISA-eredmények is leképezték az oktatás irányítást. 2006-ban matematikából az OECD 494 átlagpontszáma mellett a magyar diákok 491 pontot értek el, 2009-ben más tantárgyakból 496 mellett 490 volt diákjaink teljesítménye. 2012-ben az OECD 494-es átlagával szemben hazánk csak 477-et ért el, legújabban pedig az informatikai szövegértés tesztjén 34 országközött a 30. helyen végeztek a magyar diákok.
