Az új amerikai elnöknek is hamarosan figyelmeztetnie kell a világot arra, hogy (Orbán után szabadon) ne azt figyeljék, amit mond, hanem azt, amit tesz. Azért a puszta szavainak köszönhetően - a bejelentett intézkedései miatti piaci optimizmus révén - jó néhány amerikai milliárdos lett gazdagabb (például Warren Buffet, a világ egyik leggazdagabb befektetője 10 milliárd dollárral), mások pedig alaposan ráfizettek (például Carlos Slim mexikói milliárdos a mexikói határfal miatti peso leértékelés nyomán. Azóta kiderült, nem eszik olyan forrón a kását: ugyanis számos jól hangzó bejelentésétől sikerült visszakoznia. Tíz millió mexikói illegális bevándorló helyett csak kétmilliót toloncolnának ki (egyébként már Obama is kitiltott egy milliót), nem szünteti meg teljesen Obama egészségbiztosítási rendszerét stb. Ám felmerül a kérdés, mi lesz a sorsa a külpolitikai ars poeticájának, például a meghirdetett új közel-keleti politikának? Mint ismert, Trump éles kritikával illette az elmúlt évtizedekben a demokrácia, a nyugati értékrendszer univerzális, intervencionista terjesztésének kísérletét főleg olyan arab országokban, ahol szerinte a történelmi hagyományokból, az ott élők igényeitől eredően nem volt meg a fogadókészség. Most azt hagyjuk, hogy az USA közel-keleti beavatkozásait rendszerint a saját érdekei okozták, melyeket Trump sem tagad.

Nekem vitám azzal lehet, amit az arab embereknek a demokrácia és a nyugati értékrendszer iránti igény és fogadókészség hiányáról mondott. Az elmúlt két évtized ugyanis mást mutatott. Az arab országok hatalmi struktúrájának addig megkérdőjelezhetetlen pillére volt, hogy az ország vezetője testesítette meg a rendszert, az állampolgárok pedig alattvalóként követték őket. Közben azonban a diktatúrák kiképeztek egy világra nyitott értelmiséget, amely nem akarja elveszíteni az iszlám gyökereit, de a társadalom aktív résztvevőjeként, jogok birtokában kíván dolgozni. Ezeket az alattvalókat változtatta az "arab tavasz"  valódi állampolgárokká. Annál is inkább, mivel mint Ahmed Musalli, a Bejruti Amerikai Egyetem professzora rámutatott: "Az iszlám tulajdonképpen a demokrácia bölcsője".

Trump nézetei az arab emberekről  azt a tévhitet is erősítheti, miszerint az arab mentalitás megváltozhatatlan. Ezt az elméletet bizonyos orientalisták dobták be, de azzal számos szaudi politológus is vitába szállt. Például Baszira Daized ismert szaudi politológus asszony kijelentette: a kibervilágba lépett fiatal arab generáció a demokratikus átalakulás motorja lehet. Lássuk be, ha ezt a folyamatot - persze nem erőszakosan - de képzéssel, oktatással, a jól működő nyugati demokráciák bemutatásával  az USA, Európa nem segítené elő, ezzel csak önmagát fosztaná meg egy stabilabb politikai helyzettől a Földközi-tenger partján, ahonnan nem fenyegetne a terrorizmus, a permanens illegális bevándorlás, ami mindenkinek rossz. Amerika nem izolálhatja el magát a világ sorsától, különösen egy olyan államként nem, amely a második világháborúban emberei százezreit áldozta fel az európai demokráciák védelmében. Amikor ma a bevándorlás-ellenesek váltig hangoztatják, hogy a bevándorlók helyzetét a hazájukban kell megoldani, jó, ha tudják, a Közel-Keleten is csak demokratikus államok közösségében lehetne véglegesen megszüntetni a háborúkat, a feszültségeket.